Komolyan vesszük az előfizetői Facebook-csoport tagjainak kéréseit. Én meg pláne, ha azok a filmekkel vagy azok marketingjével kapcsolatosak, így amikor elhangzott a javaslat, hogy írjunk cikket a teaserek és trailerek (vagyis a rövidebb és a hosszabb előzetesek) pszichológiájáról, akkor megmozdult a Marketingszöveg.com gépezete.
Hogy a jófejség mellett miért foglalkozunk a filmelőzetesekkel? Mert a mai filmeknél a teaser és a trailer a legfontosabb marketingeszköz, amit művészi szintre emeltek a marketingesek, és amelyet profi tudással készítenek el az erre szakosodott cégek.
Mit keres ez egy marketinges blogon? Nos, ma a legnagyobb értékű valuta az ügyfeled figyelme. Amíg a konkurenseid kizárólag marketinges területről próbálják megérteni a figyelemszerzést, addig neked komoly versenyelőnyt ad, ha a filmelőzetesek pszichológiáját és felépítését megérted. Az előzetesek ugyanis a figyelemkeltés királyai.
Gondold csak végig: manapság már az előzetesnek is van előzetese, és a nagy érdeklődésre számot tartó filmeknél konkrétan előre beharangozzák, hogy a trailer mikortól látható a mozikban. A Baljós árnyak előzetese 1998. november 17-én debütált az amerikai és a kanadai mozikban, és a nézők csődültek a The Waterboy (A vizesnyolcas), a Meet Joe Black (Ha eljön Joe Black) vagy a The Siege (Szükségállapot) című filmekre... nagyrészt a Csillagok háborúja folytatása miatt.
Előzetese nem csak filmnek lehet, és az itt leírtakat te is könnyedén átültetheted kvázi bármire, amihez beharangozóra vagy kedvcsinálóra van szükséged.
Vegyük példának Anna Rinkót, aki egy iskolai projekthez készített előzetest. Tessék csak megnézni, és elmondani, hogy milyen érzelmi reakiót váltott ki belőled az anyag megtekintése. A rendkívül szuggesztív zene amúgy a Something to fight for, amit leginkább a Vasember 3 egyik előzetese alatt hallhattál. Hogy ez miért fontos? Arról lentebb.
Azt hitted, hogy ez egy apró piac?
Avagy tényleg ennyire fontos a szerepe az előzeteseknek, hogy külön cégek és szakemberek csinálják azt? Miről dönt? Nem csak azért jó, mert az emberek a YouTube-on is láthatnak anyagot a filmekről?
A válaszok:
- Igen
- Szinte mindenről
- Nem
A mozi volt az első iparosított tömegszórakoztatási forma, amely ráadásul egészen napjainkig megőrizte hatását és szerepét. Még a konkurens szórakoztató formátumok, így például a VoD-szolgáltatók ellenében is képes a bővülésre, miközben a home videók igencsak töpörödnek a Netflix vagy az Amazon terjedése miatt.
Csak egy érdekesség: a PwC kalkuláció szerint 2018-ra (vagyis az idei eredmények alapján) a filmipar eléri az évi 110,1 milliárd dolláros bevételt, ami a 2013-as eredményekhez (88,3 milliárd dollár) képest évi 4,5 százalékos bővülést jelent.
A legfrissebb adatokból azt látjuk, hogy a filmipar elképesztő változáson megy keresztül. 2016-ban az egy évvel korábbihoz képest 2,2 százalékos bővülést tapasztaltunk az összbevétel tekintetében (2016: 11,3772 milliárd dollár; 2015: 11,1294 milliár dollár). 2014-hez képest 9,8 százalék, 2013-hoz képest 4,1 százalék, 2012-höz képest pedig 5 százalék a növekedés.
Az idei és a tavalyi év első 5 hónapjának összehasonlításakor 2,5 százalékos bővülés látható (2017: 4,2984 milliárd dollár; 2016: 4,1954 milliárd dollár).
A filmipar éves marketingköltése (milliárd dollár)
A televíziós iparág bevétele az előrejelzések szerint 2,66 százalékkal nő 2017-ben a tavalyihoz képest, és folyamatos növekedés várható 2020-ig.
A számok a VoD (vagyis a fizetős tartalomszolgáltatás) esetében is erősek: csak az Egyesült Államokban 62,4 millió előfizető van (streaming-szolgáltatások!), és az előrejelzések szerint ez a szektor bővül majd a legnagyobb mértékben 2021-ig. Csak összehasonlításképp: a televízióval rendelkező háztartások száma 118,4 millió.
Mi az a filmelőzetes?
Egy film legfontosabb marketinges eszköze. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egyfajta termékminta.
Nem művészi alkotás és külön műfaj, hiszen csak a promótált film kontextusában nyerheti el értelmét, bár tegyük hozzá, hogy előzetest nézni sikk lett, és sokaknak ez az egyik kedvenc időtöltése manapság. Mit bizonyít ez? Az, hogy tökélyre fejlesztették ezt az eszközt, és hogy részint ennek is köszönhetjük az Honest Trailerst.
Csak egy kis visszatekintés: az első filmelőzetest 1913-ban csinálták a The Pleasure Seekers című musicalhez, amit a Broadway-en játszottak 72 alkalommal, és ha valaki aktív mozilátogató (vagy csak szeret előzeteseket nézni a neten), az láthatja, hogy mondjuk egy 40-es években készített trailerhez képest mekkora a változás.
Íme a Casablanca előzetese:
És tessék, a Blade Runner 2049. A magyar vonatkozások mindkét esetben üdítőek.
Kevesen tudják, hogy régen az előzeteseket az adott film végén adták le (esetleg kettévágott filmek szünetében), de aztán gyorsan rájöttek az ősmarketingesek, hogy a legjobb hely mégiscsak a vetítés eleje lesz.
Az előzetesek kezdetben... nos, elég kezdetlegesek voltak, viszont úgy építettek a hatásos, tömör, hatásvadász szövegekre („Gigantic”), mint kezdő marketinges egy sarki szolárium szórólapján valamikor a kilencvenes években. Ezeket a szövegeket egymás után dobáltak a filmből kivágott jelenetekre, aminek azért nagyrészt nem a beszűkült kreativitás, hanem a film kiforratlansága volt az oka. Az akkori filmesek még egy Movie Makernek is örültek volna, nemhogy valami igazán profi dolognak.
De nem ez a legérdekesebb az előzetesekkel kapcsolatban, hanem az, hogy előállításukról egy ideig a National Screen Service, vagyis a filmek moziterjesztéséért felelős vállalat gondoskodott. Hogy ki volt az első rendező, aki hatalmat követelt saját filmjeinek előzetese felett? Stanley Kubrick, mégpedig a Dr. Strangelove miatt.
És ahogy egy bolond százat csinál (mert a fentebbi trailer alapján ez jut először az ember eszébe), úgy egy úttörő elvezetett abba a korba, amikor az előzetesek készítését átvették az alkotók, majd az erre specializálódott cégek.
Rendben, tudjuk, hogy mi a filmelőzetes. Fordítsuk meg a kérdést: mi nem az? Nem összefoglaló vagy kivonat a filmből. Ahogy egy blogposztnak a címe sem egy összefoglaló, úgy az előzetes sem kivonata a vonatkozó filmnek.
Hogyan hat ránk a filmelőzetes?
Úgy, hogy az gyakran fizikális választ vált ki belőlünk:
- libabőrösek leszünk tőle
- végigfut a hideg a hátunkon
- és borzongunk
Az alájuk vágott zene dopamint (jutalmazó vegyületet) szabadít fel az emberben, és az összkép pozitív élménnyel társul, tudat alatt pedig emiatt az élmény arra gondolunk, hogy a filmet meg kell nézni.
Az Y és az Z generáció tagjai fiatalkoruk óta néznek előzeteseket, és összehasonlíthatatlanul több ilyet láttak, mint az X-esek, ezért a trailerek jobban formálják az ő gondolkodásmódjukat. Az előzetesek ezért olyan fontosak a filmgyártóknak és a filmmarketingre specializálódott cégeknek, és már azért komoly pénzeket fizetnek, hogy a trailer elérje a megfelelő számú megtekintést.
Egy film első heti bevételét ugyanis nagyrészt az előzetes közkedveltsége határozza meg (lásd az új Ghostbusters). Az első (vagyis premier) heti bevétel egyharmada vagy 40 százaléka is lehet az összbevételnek (Amerikában).
Miért készülnek filmelőzetesek?
Azért, hogy felhívják az adott filmre a nézők figyelmét, és hogy kedvet hozzanak annak megtekintésére. Hagyományosan ott, azon a platformon, ahol a film meg fog majd jelenni (a moziban), de mára ez egy picit módosult, lévén előzeteseket nézhetünk a tévében, a YouTube-on, a Facebookon, és a film a mozi mellett megjelenhet máshol is (ismét csak: Netflix).
Az előzetes egyetlen célja, hogy növelje a film bevételeit. Evidensnek tűnik mindez, pedig nem az, utaljunk csak vissza a fentebbi kijelentésre: nem önálló műfajról beszélünk, ez egy marketingeszköz.
Frankó a zene az előzetes alatt? Nem azért választották ki, mert a rendező imádja Lorde-ot, hanem mert a célcsoport ezt hallgatja. A szokásosnál kevesebb az agresszív (MTV-s) vágás, és úgy érzed, mintha Clint Eastwood elaludt volna a vágópult felett? Azért, mert nem az Y generációt akarták behúzni, vagy annak nem a pörgős filmeket preferáló csoportjait.
Nagyon leegyszerűsítve: az előzetest aprólékosan tervezik meg a kitűzött céloknak megfelelően, alaposan mérlegelve, hogy milyen válaszokat adjanak a kérdésekre. Kik, hol, milyen platformon, mikor nézzék meg; milyen a célcsoport lelkiállapota (mit érez kúlnak, vonzónak, meghatónak)? Sőt mennyit kell értenie az egészből?
Tekerjük vissza az idő kerekét 2001-re, amikor Peter Jackson kihozta a Gyűrűk ura első részét. Ma már evidens, hogy mindent tudunk a koncepcióról, de a gigászi gyártási büdzsé miatt a forgalmazók nem alapozhattak arra, hogy majd a Tolkien-rajongók megnézik a filmet, és az elég is lesz. Az volt a legfontosabb feladatuk, hogy meg tudják értetni a filmet azokkal is, akiknek gőzük nem volt a Tolkien által megálmodott mitológiáról. Ugyanazt a kérdést tették fel maguknak, mint te, amikor landinget csinálsz, és azon lamentálsz, hogy a fókuszba állított termékedet mennyire ismeri a célcsoport.
Legend tells of a ring, created by an ancient evil, that gave it's wearer the power to enslave the world. Believes lost for centuries. It has now been found.
Vagyis az első 30-40 másodpercben összefoglalják az alapkoncepciót, majd azonnal berántanak a mélybe, ahogy Gandalf megkérdezi: „Is it secret? Is it safe?”
Majd: „Sauron needs only this ring to cover all the world with Second Darkness.”
Érdekesség, de figyeld meg, hogy a későbbi előzetesekből kivették az utalást a második sötétségre (a későbbi előzetesben ez van: „Sauron needs only this ring to cover all the world with darkness.”). Irreleváns rész, csoda, hogy az első előzetesbe bekerült egyáltalán így, hiszen a legtöbben nem tudták, hogy volt első meg második sötét kor, mert talán még a regényt sem olvasták.
És akkor a lényeg, nem sokkal később Frodó kérdése: „No one knows it's here, do they?”
Tipikus storytellinges felépítés, ahogy azt a klasszikus dramaturgia kapcsán megszokhattuk:
- expozíció (hogy megértse mindenki a lényeget: van egy gyűrű, amelynek hatalma van)
- ezután jöhet az alapszituáció bemutatása (a gyűrűt keresi a gazdája)
- majd a karakter exponálása (ő az, akinél a gyűrű van)
- és amikor megismertük ezeket, akkor a környezet vonatkozásában a szereplők közötti konfliktus (a gyűrű gazdája tudja, hogy hol van a gyűrű)
Hogy legyen egy kis kritika is: szerintem túl sokat mesélnek el az előzetesben a történetből, hiszen a storyline a film középső fordulópontjáig (a szövetség megalakulásáig) egész jól kivehető, miközben lentebb majd látni fogod, hogy a lehető legkevesebbet szabad mutatnod, hogy fenntartsd a nézői érdeklődést.
Nézd meg a Függetlenség napja teaserjét, ami blockbustert csinált a filmből.
És itt a hosszú trailer, még narrációval (talán Don Lafontaine-nel a mikrofon mögött):
Aki ismeri a sztorit, az tudja, hogy az előzetes az első fordulópontig követhető le a trailerből (megérkeznek, támadnak), onnantól viszont tetszőlegesen vágják be a jeleneteket.
Expozíció, alapkonfliktus megteremtése, majd a hook. Utóbbi az a kapocs, amivel berántod az embereket („The clock is ticking”). Nem ebben a sorrendben, de a cél minden esetben az, hogy az exponálást egy olyan hangsúlyos dramaturgiai elem bemutatása kövesse, amely segít a nézői figyelem felkeltésében.
A The OA előzetesében például ez: „Ő a lányunk. De sosem látott minket. 7 évvel ezelőtt, amikor eltűnt, még vak volt.”
Erre mondd, hogy nem akarod megnézni, mi folyik itt Gyöngyösön.
Mi a célod?
The Blair Witch Project, még a VHS aranykorában. Found footage film, konkrétan az első. Cirka 60 ezer dollárba került, Bruce Willis ennyiért a forgatókönyvet nem olvassa el.
Végeredmény? Hozott laza 140 milliót. Amerikában, a moziban, meg 108 milliót a többi országban (csak moziban). Minden idők egyik legjobb ROI-ja a filmbizniszben (414,23%), csak a kevésbé eredeti Paranormal Activity tudta megelőzni, az is csak éppenhogy. A varázslatot az előzetesben kell keresnünk:
Mielőtt túlzásnak éreznéd, jusson eszedbe, akkoriban még nem volt Facebook, Twitter, cserébe idehaza süvített az IHM, a Bravo és társai. Az emberek az előzetesek és a plakátok alapján kezdtek el beszélni a filmekről, az újságírókat is könnyebb volt lázba hozni (alig volt más). Bizony, a 90-es években nem az Index vagy az Origo kultrovataira támaszkodott a jó nép.
Értelemszerűen ez a titokzatos felépítés nem minden filmnél működik (a Cloverfield alkalmazta nagy sikerrel legutóbb, de a District 9 is próbálkozott vele a teaserjében). Az alcímben feltett kérdésre viszont választ ad.
Mi a célod? Van egy alapkoncepciód, van egy terméked. Hogyan adod el, és hogyan éred el, hogy a nézők felfigyeljenek rá? Mit emelsz ki a filmből?
És ez a lényeg. A legkönnyebben megérhető példa: láttad a hetedik Star Wars előzetesét? Elhangzott benne, hogy az a vén fószer Han Solo? Nem, mert ebben az esetben a megcélzott csoport tagjai szinte biztosan tudják, hogy ki az a karakter. Luke Skywalker, 8. rész: dettó. Fordított helyzetben gondolj a Gyűrűk urára.
Az előzetes kvázi egy landingje a filmnek, és készítésekor az a lényeg, hogy milyen döntéseket hoznak az alkotók. Mit hangsúlyoznak, emelnek ki, vágnak be, és azok hogyan illeszkednek egymáshoz, hogy úgy és azt mondják el a nézőnek, ami felkelti az érdeklődésüket.
Az új Múmia-előzetesben például felépítenek egy új univerzumot („Welcome to a new world of gods and monsters”), hiszen a Universal hasonlóban gondolkodik, mint a Marvel. Az első előzetesben aránytalanul nagy hangsúlyt fektettek az örökifjú sztárra, és az egész úgy fest, mint egy Tom Cruise-film, aminek amúgy egy múmia a fő gonosza. Akkor most nézd meg a régi, 1999-es film előzetesét: miközben az idei filmben az antagonistához kötődő misztikus múlt csak a későbbi videókban kerül elő, addig a 99-es Stephen Sommers-féle filmben egyből azzal kezdenek, és az egész előzetes az amúgy izgalmas alapkoncepcióra helyezi a hangsúlyt.
Guardians of Galaxy:
Lazaság, vicceskedés minden mennyiségben (Starlord! – Who?). A karakterek bemutatása remekül sikerült, újszerű, ahogy mertek ennyi időt hagyni rá, de akkor felhívom a figyelmedet a lényegre: mi a célod? Jelen esetben az, hogy a nagyközönség számára ismeretlen szuperhősöket bemutass.
Ki kell emelned őket, hiszen nem Vasemberről vagy Hulkról van szó. Ezeket a karaktereket meg kell ismertetni és szerettetni a nézőkkel. A villámgyors expókkal ez sikerült is.
Érted már? És persze idővel elindul a tényleges előzetes, a zene pedig ugyanolyan szerepet tölt itt be, mint a Kill Bill Vol. 1. esetében (lásd lentebb), hiszen öszekapcsolódik a filmmel, társít egy képet a nézőben a filmről, és prekoncepciókat hoz létre.
A csodálatos Pókember (katt ide). Drámával kezd, amivel megalapozza a film hangulatát (mi történt Peter szüleivel), majd jöhet a lazább tinis hangvétel (rock, középiskola, fiatal szerelem, lázadás, laza gimis szöveg), majd váltunk, és egyre komolyabb lesz a hangvétel. Tökéletesen alkalmazzák az információsrés-elméletet (lásd Kontent 2017/1): „If you want the truth about your parents.”
Mit emelsz ki, ugyebár. A teaser és a trailer ideális esetben összeáll egy szerves egésszé, igazodik a filmhez, de nem 100 százalékig ugyanazt az utat követi. William Goldman mondta, hogy amíg a forgatókönyve gerincével nem szórakoznak, addig nem kapja fel a vizet. Itt is hasonló a helyzet, az alapkoncepció szintjén nem lehet eltérés.
Erről a 4 dologról fogunk beszélni
Ha egy előzetes jól sikerül, akkor az emberek érdeklődni fognak a film iránt, és bemennek a moziba, hogy megnézzék azt.
Létrehozói komoly hangsúlyt fektetnek a megjelenés időpontjának kihangsúlyozására, hiszen az a cél, hogy akkor, abban a pillanatban behúzzák a nézőt a moziba. Valami hasonlót szeretnének elérni, mint amit karácsonykor éreztünk gyerekkorunkban: a néző ne akarjon várni, azonnal látni akarja a filmet. Azonnal ki akarja bontani az ajándékát.
Már csak 1 hónap. 1 hét. 1 nap. A felfokozott hangulat az, ami a blockbuster szót is ihlette, vagyis azt az állapotot, amikor a nézők annyira várnak már egy adott filmet, hogy több háztömböt is kitesz jegyvásárláskor a sor.
A filmelőzetesek sikerét ez a 4 elem határozza meg:
- felépítés (mondhatni a trailer forgatókönyve, szerkezete)
- a képek ritmusa (vágás által)
- zene
- befejezés (lezárás)
Az előzetesek felépítése
Az előzetesek felépítése nagyon sok mindenben hasonlít a filmek szerkezetéhez, és majdnem ugyanúgy követi a 3 felvonás elvét.
- 1. felvonás: bemutatkozik az alapkoncepció
- 2. felvonás: ízelítő a történetből
- 3. felvonás: kedvcsináló (ritmusában gyorsabb) montázs, fokozódó lezárás, dráma elmélyítése, hook
Bevezetés, tárgyalás, befejezés. A jó filmelőzetes ugyanazt a Roller Coaster-felépítést követi, mint a filmek:
Egyre csak fokozódó hangulat, egyre feszültebb pillanatok, majd gyors lezárás (via ingridsundberg.com)
Ettől persze el lehet térni, ha ez indokolt (lásd a Rekviem egy álomért című film előzetesét, majd lentebb), de az előztesek túlnyomó többsége ezt az irányvonalat követi.
A jó filmelőzetes úgy ad ízelítőt a film egyes jeleneteiből (legyen az komikus rész vagy drámai pillanat), hogy a néző nem tud levonni filmélményt befolyásoló konzekvenciákat belőle, valamint nem ismer meg túl sokat a film világából és a sztorijából.
1. szabály: A túl sok só esete
Minél kevesebbet mutatnak meg a történetből, annál jobb. Nem sózzák túl a levest. Hogy miért? Mert ez erős hype-ot generálhat a filmhez, ha megfelelő ponton van elvágva a storyline ismertetése, hiszen a nézők tudni szeretnék, hogyan folytatódik a történet.
Nem lőnek le fontos szálakat, és legfőképp nem mutják be a film cselekményét rövidítve (lásd a legújabb Pókember-film, a Homecoming). Mutatunk még egy rossz példát: Cloud Atlas. Spoilerveszély: le lehet vágni, hogy a repülő, amin az egyik Tom Hanks-karakter ül, végül felrobban. Első blikkre, zéró háttértudással a filmről vagy annak témájáról. Na ez a rossz példa:
Vígjátékoknál gyakori, hogy olyan vicces jeleneteket vágnak be az előzetesbe, ami végül nem kerül be később a kész filmbe, és teszik mindezt azért, hogy ne rontsák el a moziélményt.
Ugyanez az elv vonatkozik a szörnyekre is: minél kevesebbet mutatnak belőle, annál jobb. Látni fogod az Alien (A nyolcadik utas: a Halál) előzetesét, ahol kivehetetlen kedvenc falánk űrlényünk, és ennek az az oka, hogy így megmarad a misztikum. A néző fejében beindulnak az agykerekek, és elkezd gondolkodni, hogy mi ez a valami, hogy nézhet ki, miért veszélyes. Márpedig az a néző, aki egy adott filmről gondolkodni kezd, nagy eséllyel jegyet fog váltani valamelyik vetítésre.
Hogy miképp használhatod fel te ezt az elvet? A több néha kevesebb jelen esetben azt jelenti, hogy egy termék promójánál (előzetesénél?) az legyen a legfontosabb feladatot, hogy hype-ot generálj. A fogyasztók kapják meg a szükséges inputot, amely miatt fel akarják fedezni a fennmaradó részeket. Mutasd meg, ami érdekelheti őket, de ne mindent.
2. szabály: Kép > szöveg
A film vizuális műfaj, és a filmelőzetes is akkor igazán jó, ha a szöveges kiírások helyett az egyedülálló képek dominálnak. Érthető, hogy a szöveges elemekre néha szükség van, gyakran precízül tagolnak, de ezt a lehető legjobban redukálni kell.
Videojátékok előzetesében ez a szabály még fontosabb, hiszen ott a játékmeneteket is be kell mutatni a nézőknek, és a hangulatot nem fekete alapon bevágott szövegekkel érik el.
3. szabály: Narráció helyett ma már a karakterek önmagukért beszélnek
Az aranykornak és a bársonyhangú Don Lafontaine-nek sajnos már vége, és a narráció szerepe minimálisra csökkent a korszerű előzetesekben. Ennek oka, hogy sokkal természetesebbnek érezzük, amikor a film karaktereinek összevágott monológjai, dialógjai helyezik kontextusba a történéseket.
Nézd meg az Inception előzetesét, hogy az első 25 másodpercben hogyan foglalják össze neked a premisszát:
Hogy miért szeretjük? Az elképesztően tűpontos expozíció (és a amögött megbújó újszerű ötlet), a karakterek ötletes bemutatása és a vizuális orgia miatt. Sztoriból itt se tudunk meg sokat (Christopher Nolan ennek amúgy is mestere, cipzárból van a csávó szája), hiszen csak az alapokat helyezik elénk: álommanipulálás, plusz egy kis kémkedés. Kiváló példája annak, hogy a felépítés, a zene és a képek ritmusa hogy ad ki egy tökéletes elegyet.
A narrációs elem bukása valószínűleg annak köszönhető, hogy az egy idő után önmaga paródiája lett (lásd itt), persze ettől még lehet, hogy a kellemes hangú alászövegelés egyszer visszatér.
4. szabály: A zene majdnem mindent eldönt
A zene szent, gyakran a kész koncepció megalkotása után egy előre kiválasztott zenére kezdik el felfűzni az előzetest. A zene képes pátoszossá varázsolni egy jelenetet, vagy ha épp úgy szükséges, akkor sejtelmes, feszült, ijesztő, vicces, laza hangulatot kölcsönöz az adott szekvenciának.
Bármelyik eddig és később idézett filmet megnézed, látni fogod, mekkora a szerepe, de tessék egy kis Led Zeppelin-feldolgozás, Trent Reznor & Atticus Ross feat. Karen O (Immigrant Song):
Szinte azonnal behúz a filmbe, és megadja az alaphangulatot.
A zene a filmelőzetesek egyik legfontosabb kelléke, nem véletlen, hogy ma már külön cégek foglalkoznak azzal, hogy előzeteszenéket írjanak (Two Steps from Hell, Ninja Tracks, Audiomachine, Immediate Music).
Gyakran persze más filmekben használt zenét tesznek a képek alá, hogy ugyanazt az élményt idézzék fel, amit a nézők ahhoz a filmhez (vagy másik, ugyanezt a zenét használó előzeteshez) társítottak. Ezért használták rommá a The Thin Red Line (Az őrület határán – Hans Zimmer) meg a Sunshine (John Murphy) című filmek zenéjét. Van, amikor együtt a kettőt. Jézusom, nem elég, hogy Az eljövendő múlt napjai (X-men) olyan volt, amilyen, még ezt is végig kellett szenvedni, pedig én aztán Zimmer-rajongó vagyok.
Sok trailert látott rajongó ezek hallatán már szalad a moziból. Szakértők szerint amúgy ezek a 10 legtöbbet használt trailerzenék között vannak, és a lista igen combos: ott van még Kanye West a Powerrel, a The Who a Baba O'Riley-val, Max Richter a Sarajevóval (aki a The Leftovers óta nagyon felkapott és idézett lett) vagy a Two Steps from Hell a Moving Mountainsszel. Néhány éve még A szikla zenéje, a Gladiátor vagy a The Peacemaker zenéje is bekerült volna, de ma már esélyük sincs.
Konklúzió: még ha van pénzed megvenni a jogokat, akkor se használd ezeket.
Jöjjön viszont egy érdekes, egyre gyakoribb trend. Figyeld meg a Lights out előzetesét:
Egyrészt 45 másodperc alatt exponálják az alapkoncepciót és a viszonyokat, beraktak egy olyan fordulatot a 80. másodperc környékére, amitől érdekes új irányt vesz az egész, és emellett elég adagnyi cselekményt hagynak a homályban, hogy ne kapjunk túl infót a filmről.
Aztán ott van a Malia J által készített For What It's Worth cover (1:45-től), amiről el nem képzelnéd, hogy ilyen film alá berakható. Mégis, az átírt változat sejtelmes, félelmetes és ijesztő egyszerre.
Jó hír, hogy ha szeretnél, te is vásárolhatsz 20-25 dollárért (például az Audiojungle-től) stock zenéket, és ehhez elég csak időt szánni a megfelelő aláfestés megtalálására. Érdemes jó zenét kiválasztani és használni, mert ahogy fentebb írtuk, ez dopamint szabadít fel, és a bemutatódat vagy szpotodat néző fogyasztó pozitív élményeket fog társítani hozzád és a termékedhez.
5. szabály: A hang szerepe
Inception: ködkürt. Egyrészt elképesztően jól hangzott, másrészt pokolba kívánjuk, aki ezt kitalálta, mert azóta minden második filmelőzetesben ködkürt jelzi, ha sokkoló jelenet jön (lásd World War Z).
A hangnak nemcsak a filmelőzetesek, hanem a filmek esetében is kiemelt fontossága van (jusson eszedbe ilyenkor, hogy két Oscart is adnak a hangért, legjobb hangvágás és legjobb hangkeverés), hiszen az észrevétlenül képes arra, hogy hozzáadjon egy-egy kép jelentéséhez. Plusz az egyik legolcsóbb effektről beszélünk.
A jó hangeffekt legalább olyan emlékezetes, mint a jó zene. Kiemel, leválaszt, hangulatot teremt.
6. szabály: Hitelességépítés
- From the creators of Independence day.
- A nagy sikerű Keresztapa-sorozat folytatása (Keresztapa III)
- A Marvel-univerzum folytatódik
Ismerős? Nem véletlen, hogy visszautalásokat és kapcsolódási pontokat helyeznek el az előzetesekben, és ezt amúgy termékbemutató videókban is megfigyelheted. „We created the flying camera as you know it. And there is a good chance, that the drone videos you've seen online with shot with one of our cameras.”
Hitelességépítés, mondanánk erre helyesen. A két Keresztapa-film után a harmadik is jó lesz; a Marvel-filmeket szeretem; a Függetlenség napja is frankó volt. Ha ugyanazok csinálják a szóban forgó filmet, mint ezeket, akkor megnézem. Pont.
7. szabály: A misztikum
Különösképp az antagonistával szemben. Ez te kevésbé tudod alkalmazni, lévén erősen filmes sajátosság, de figyeld meg, az az előzetes izgat inkább, ahol nem tolják telibe és eléd az ellenfelet, és némiképp misztifikálják azt. Később látni fogod és külön beszélek az Alien-trailerről, ami tökéletes példája ennek, de ugyanezt láthattad a Terminátor 2 vagy a Vasember 3 esetében:
Ahogy a Mandarint exponálták, az egész egyszerűen zseniális. „Some people call me a terrorist. I consider myself a teacher. Leason number one... Heroes. There is no such thing.” Valószínűleg ezért fájt annyira sok nézőnek, amikor kiderült, hogy ki is ő valójában (egy senki), és ez egy kiváló példája annak, hogy a túlzott elvárás ronthat is a filmélményen.
Ez persze nem az előzetes hibája, a film nem bírt ehhez felnőni.
Viszont a homályban tartás mellett fontos megmutatni, hogy a fő gonosz egyúttal veszélyes is.
Egy kis adalék: a szuperhősfilmek és a folyatások egyik legnagyobb problémája épp az, hogy mindig emelni kell a tétet. Főleg az antagonista személyét illetően, hiszen ma már nem elég az, ami az első részben volt. Spoilerveszély: a Vasember 3-ban a főellenség ezért lett szuperember, és a The Flash 3. évadjában ezért kellett főhősünknek egy istenséggel megküzdeni, akiről kiderült, hogy valójában önmaga későbbi verziója.
Az igazán ügyesen megszerkesztett előzetesben úgy tudják exponálni az antagonistát, hogy az legyőzhetetlennek tűnik, akár a T2 folyékony fémből készült pusztítója. Hogy miért? Azért, mert ez is az információsrés-elméletet segíti: a néző látni akarja, hogyan küzd meg egy ilyen entitással a főhős.
8. szabály: Frappáns befejezés
Függetlenség napja: „Thats what I call a close encounter.”
Inception: „You mustn't be afraid to dream a little bigger, darling.”
A frappáns nem azt jelenti, hogy mindig kúl és laza, hanem azt, hogy az előzetes végére bevágott zárás ad még egy pluszt a nézőnek, rátesz egy lapáttal az addigiakra és pozitív befejezést biztosít. Nem mindig lehet és kell alkalmazni, de arra mindig ügyelnek, hogy a zárás emlékezetes és erős legyen. Azzal búcsúzik egymástól a néző és az előzetes, és az biztosan megmarad a fogyasztóban.
Az előzetesek formátuma
Azért szenteltünk ennek külön alfejezetet, mert érdekes tendenciát látunk a facebookos natív videók és a mobiltelefonok térhódítása miatt. A YouTube-ra 16:9-ben feltöltött, és a mozikban is hasonló képaránnyal futott előzetesek könnyen lehet, hogy négyzet (1:1) vagy 9:16-os formában kerülnek majd ki a közeljövőben a Facebookra.
A Baby Driver megmutatta, hogy mire érdemes számítani.
(via nofilmschool.com)
A te szemszögedből ez azért lehet érdekes, mert rávilágít az adaptálódás fontosságára. Légy early bird.
A filmeseknek életidegen formátum hódításának oka amúgy az, hogy a mai fiatalok nagy része nem hajlandó videónézéskor elforgatni a telefonját. Barbár dolog, de ha nem veszed figyelembe, akkor annak súlyos következményei lehetnek. A Baby Driver például épít az X-esekre is, és a visszajelzések alapján nagyon szép bejegyzésaktivitást könyvelhettek el pusztán azért, hogy váltottak a bevett szokáson, és új megközelítést alkalmaztak a formátum terén.
Más kérdés, hogy ez egyelőre olyan, mint az utólag konvertált 3D. Látod, hogy ez rosszabb, látod, hogy élvezhetetlen (meg is ásta a 3D a saját sírját), hiszen ha 16:9-ben vagy 2,33:1-ben forgatnak, akkor abból 9:16-ot készíteni nem lesz ugyanolyan, mintha alapból erre a képarányra komponálták volna a képet és annak tartalmát.
De a jövő ettől függetlenül nem áll meg. Az előzetesek kapcsán is komoly kutatásokat végeznek, és orvosi gépekkel próbálják felmérni, hogy a tesztalanyok bizonyos dolgokra hogyan reagálnak. A neuromarketingeseknek ez valószínűleg maga lesz a mennyország.
A túl jó néha sok
Vagyis a túlzott várakozás magát a filmet teheti tönkre. Márpedig egy film esetében a word of mouth kiemelt szerepet kap, hiszen az első héten még az előzetes/plakát/sztár alapján nézik meg a filmet, utána viszont már a szóbeszéd/ajánlás/kritika miatt.
Abban az esetben, ha például a túlzott elvárás miatt csalódnak a nézők, akkor hiába a nagy premierheti nézettség, a box office végül bedől. Ellenkező esetben minimális a visszaesés, sőt, van, hogy nő is. Ilyenkor szinte biztos, hogy nemcsak a reklámtevékenységed jó, hanem a terméked is.
Ne feledd, a nézők előbb-utóbb beárazzák a filmet (vagy bármilyen más terméket, szolgáltatást). Nem véletlen, hogy a stúdió által is rosszra értékelt filmeknek nincs sajtóvetítése, nehogy a nagyrabecsült újságírók negatív kritikája visszafogja a nézőket. Ilyenkor a lehető leghamarabb nagy bevételt akarnak a stúdiók, még jóval azelőtt, hogy kiderülne, ipari hulladékkal árasztották el a mozitermeket.
10 kiváló előzetes, amit érdemes megnézned (a fentieken kívül)
Azért, mert képesek voltak arra, hogy felkeltsék a nézők figyelmét. És ennyi a lényegük (ha ültél már egy főcím fölött, akkor tudod, hogy ez gigászi feladat.)
1. Rekviem egy álomért
Ha történetesen megcsinálod a Rekviem egy álomért című filmet, akkor nem vághatsz hozzá olyan előzetest, mint amilyen egy akciófilmnek van. Ez a trailer tökéletesen visszaadja a film hangulatát, miközben semmit nem mond el a sztoriból, semmit nem lő le útközben, de világosan bemutatja a főtémát (addikció és annak hatásai):
2. Kill Bill Vol. 1.
A nézők 90 százalékát ott megvették, hogy Tarantino 4. filmje (hitelességépítés). A még hezitáló 10 százalék felét a zene és az első 30 másodperc hangulata húzta be, a másik felét pedig a kardos befejezés. Nem lőnek le semmit, csak hagyják, hogy a képek önmagukért beszéljenek.
3. Red Eye
Tökéletes kezdés, mert mi már tudjuk, hogy ez csak átverés: reptér, tömeg, induló járatok, két ismeretlen találkozása. Mintha egy romantikus film lenne az egész, kicsit sablonos is. A csaj legrosszabb napját látjuk, de jön a hódító fiatal szexi pasi. Azt gondolod, hogy ez a következő romkom, amit meg kell majd nézned a csajoddal. De nem, ez nem az lesz...
Megérkezünk az előzetes végéhez, ami a filmben kvázi az első fordulópont (25. perc?), és... na, majd megnézed...
„Sometimes bad things happen to good people.”
Zseniális teaser, zseniális felvezetés a későbbiekre. A film többi részét (3/4-ét) meg se mutatják, és azt sem tudjuk, hogy mit akar a főgonosz, mert az alkotók célja az, hogy ez a lehető legkésőbb derüljön ki. Aki látta a filmet az tudja, hogy ennek nagyrészt minőségi oka van (a Nagy Terv nem valami fényes).
4. Cloverfield
A Blair Witch analógiájára, csak egy picit modernizálva és pár tízmillióval megspékelve. Semmit nem tudunk meg az előzetesből, csak azt, hogy valami megtámadta New Yorkot egy csillagos nyári éjszakán. Jól látszik, hogy a fiatokra céloztak: itt egy tipikus Y generációs parti, ott egy robbanás, az éjszaka pedig hamarosan rémálom lesz. Mert történik valami. De mi? Na, ez az, ha tudni akarod, nézd meg a filmet.
Plusz pont, hogy a found footage stílus ellenére nem élvezhetetlen az egész.
Másik előzetes a Cloverfieldhez. Látod amúgy, hogy ugyanazt alkalmazzák az elejére kirakott felirattal, mint a Blair Witch esetében? Sneaky little bastards...
5. Trója
Teaser a Gyűrűk ura mintájára, mert az amerikaiak hülyék, és nem ismerik a trójai legendát.
„There is a legend 28 centuries old, that tells of a queen who betrayed her king, and the warrior he called upon to lead a war for vengeance. If love is worth fighting for, it has known no greater battle than this.”
20–25 másodperc alatt összefoglalják a film alapkoncepciójának nagyszerűségét (dicsérd Homéroszt), mindezt egy hajóraj képére narrálva (ha nem tudnád: szűk 1200 hajó ment Trója felé), majd jöhet a vizuális orgia. Gyönyörű, ahogy a zenére vágják a képeket, valóban élmény nézni.
Állítsunk emléket a rendezői előzetesváltozatnak is, mert ha megkérdeznéd, én azt mondanám, hogy így kell tömöríteni egy történetet.
- Jelenet 1. Apa elmondja, hogy sok harcot megvívott már élete során, de a szerelem az, amiért igazán érdemes küzdeni. Majd megkérdezi a fiától, hogy szereti-e a nőt [... akit elrabolt egy béketárgyalás kellős közepén, csodás diplomáciai érzékkel – szerk.]
- Jelenet 2. A fiú azt mondja, hogy szereti a nőt. Képet látunk Szép Helénáról, és persze Trójáról, ami Heléna bujasága miatt pár tízezer ártatlannal együtt szénné égett.
- Jelenet 3. Menelaosz király Agamemnónnak: „Vissza akarom őt kapni. Testvér, elkísérsz a háborúba?”
- Jelenet 4. Kezet fognak.
Nincs több kérdés. Háborúba mennek egy csajért, aki otthagyta a spártai királyt...Úgy látszik az ókorban is voltak overly attached személyiségek. [Én gimi óta azon tűnődöm, hogy ért-e ennyit ez a csaj – Balázs]
6. Mad Max: Fury Road
A világ tökéletes exponálása egy kedves omázzsal („Here they come again”, utalva arra, hogy Mr. Miller ismét Mad Max-filmet rendez). És az előzetes azonnal rátér arra, hogy a néző egy operába csöppen majd: szikár képek, elképesztő látványorgia, egyedülálló élmény, semmi felesleges kiírás (csak a lényeg, meg ami azért kell, hogy egy kicsit tagoljuk az előzetest). És a hangulatot tökéletesen megtámogatja a kiválasztott zene (Verdi: Requiem, Dies irae).
7. Alien
Tessék csak nézni, ez azért még egy másik korszak volt:
Az Alien (vagyis A nyolcadik utas: a Halál) az ismeretlentől való rettegésről szól, és a film nem mást mutat be, mint a félelmet a sötétben megbújó gonosztól. Univerzális érzelemre épít, amire készülhetett volna látványos előzetes sok-sok képpel az antagonista falánkról, világosan érhető storyline-nal. Ridley Scotték viszont parádésan ráéreztek, hogy az előzetesnek egy ponton meg kell rekednie, és nem szabad hagynia, hogy a néző megfejtse a mögötte rejlő misztikumot.
Információsrés-elmélet: a nézőnek késztetést kell éreznie arra, hogy megnézze a filmet, és tudnia kell, hogy a teljes igazságot csak abban az esetben kaphatja meg. Ne feledjük, akkoriban nem voltak minden sarkon ufós-űrlényes filmek veszélyes gonosszal, ez a film üdítően hatott az emberekre.
És ahogy a végén beindul a trailer. Ahogy zavarodottá válik az egész. Gondolatban utazzunk vissza 1979-be: mit érezhetett a korabeli ember egy ilyen előzetes láttán? Mai szemmel persze mulatságosan hathat néhány pillanat, de ahogy összegzik a lényeget, és ahogy fokozzák a hangulatot, majd ahogy a végén megjelenik egy-egy képkocka erejéig a szörny... Bravissimo.
Lássuk csak: horror a zsáner, tehát nem mehettek be 6 évesek a moziba, mégis 11 milliós büdzsé, 89 milliós bevétel USA-ban. Worldwide 103 misi. 760 kópia. Nézd meg, hogy mennyivel futnak a mai filmek, gyakran ugyanennyi bevétellel párosítva (2500–4000 kópiával).
8. Terminator 2
Az első teaser, amolyan kedvcsináló, részben dokumentumfikm. Hogyan szerelj össze egy Terminátort? Így:
Aztán amikor mindenki elkönyvelte, hogy Schwarzi visszatér, akkor jött a meglepetés: ő lesz a jófiú.
El nem tudod képzelni, hogy ez az első Terminator-film után mekkorára nyitotta a nézők száját. És ha ez nem volna elég, az előzetesben exponálták az egyik legjobb antagonistát, amit valaha filmhez gyártottak: a T–1000-est.
„Ha azt hitted, láttál már mindent, figyelj jobban.”
9. Saving Private Ryan
Hősies felvezetés, elhunyt katonákról szóló (gyász)levelek felolvasása. Először nem is értjük meg a lényeget, aztán összeáll az egész: egy édesanya 3 fiát már elveszítette, és a negyedik is a frontvonalon van. 1 perc, és még mindig csak a történet alapkoncepciójánál járunk, de már erős az érzelmi kötődés.
Aztán a lényeg: hazahozzuk a 4. fiút. Igen! Látni akarom, ahogy hazahozzák! Még mindig olyan az egész, mint egy dokumentumfilm (hitelességépítő eszköz: tökéletes kordokumentum a 2. világháborúról és a partraszállásról, ez nem egy buta film lesz stb.). Aztán megjelenik Tom Hanks a mélabús szemeivel, és hirtelen nincs is több kérdés.
10. Little Children
Avagy egy filmnek nem kell blockbusternek lennie, hogy jó trailert vágjanak hozzá. Hogy fokozzák, te jó ég.
+ Házi feladat: Murder on the Orient Express
Friss, ropogós, heti. Nézd meg, ahogy felfrissítik Agathe Christie remekművét. Ahogy a régi, avítt hangulatból vágyott, nosztalgikus környezetet varázsolnak, és ahogy stílusában olyannak mutatják az egészet, amit egy Y generációs gyomra befogad.
Kenneth Brannagh nagyon jó emberekkel dolgozhat, ugyanis képtelenség ennyi jót egyedül összehozni (Thor). Ilyen vén kujonként levágni, hogy mi kell a népnek...
És még Johnny Depp sem ripacs. Elképesztő.
Hölgyeim és uraim, első körben ennyi a filmelőzetesekről. Ebben a cikkben azért van annyi tanulság, amit leszűrhetsz arra az esetre, ha szeretnél egy kis beharangozót készíteni saját termékedhez, szolgáltatásodhoz, mert a trailerek kikövezték neked az utat, és megmutatták, hogyan szerezheted és tarthatod meg a nézők figyelmét néhány egyszerű trükk segítségével.
Show More