Sok marketingszövegben és cikkben olvashatsz közhelyeket, általánosságokat.

És ezzel önmagában nincs is semmi baj.

A közhelyeket mindenki érti: ha valamit jobban el tudsz mondani így, mint egy hosszú, bonyolult, érthetetlen körmondattal, akkor legyen inkább a közhely.

Több közismert szövegírási formula használata is erre csábít, különösen azoké, amelyeknek fontos eleme az, hogy fogalmazd meg a célcsoport jellemző problémáját. (Ilyen például a PAS, a problem-agitate-solve modellje.)

De a megoldásod bemutatásánál is hasznát veheted. A valaha volt egyik legsikeresebb, 1 milliárd dollárt hozó saleslevél egyik alapmondata is hatalmas közhely, mégpedig az, hogy „a tudás hatalom”. Igaz, utána annál színesebb, személyesebb és konkrétabb termékbemutató következik.

A közhelyek használata épp akkor megkérdőjelezhető, ha azt hiszed, a puszta említés elég, és elfelejted érdekfeszítővé, egyedivé tenni a probléma vagy a megoldás leírását. Arról, hogy az általános formulák, álbölcsességek hogyan teszik a szöveget érdektelenné és hogyan választhatsz olyan szövegírót, aki óvakodik ettől, itt olvashatsz.

Ebből a cikkből pedig olyan (szövegírói szemmel) igen izgalmas közhelyeket ismerhetsz meg, melyeket nagyon gyakran használunk, mégis ritkán nézünk mögéjük.

Ismerd meg, hogy mi van a multitasking, a munka és magánélet egyensúlya és a rohanó világ szavak mögött, majd döntsd el, legközelebb hogyan használod őket.

A multitasking ideája

Aki multitaskingol, az több dolgot csinál egyszerre.

Állíthatjuk azt, hogy ezek a párhuzamos tevékenységek kimerítik, kihívások elé állítják az illetőt, ezért segítségre van szüksége – amit természetesen mi szállítunk.

8 óra munka, 8 óra szórakozás multitaskinggal? (A hirdetés forrása: www.adsoftheworld.com)

Ezt illusztrálja ez a látványos hirdetés is, amely egyébként egy sorozat része. A headline szerint a vitamin „ösztönzi a multitaskingot”, az ígéretre pedig a lehetetlen feladatot ábrázoló, beszédes kép is jócskán ráerősít.

A multitasking sok álláshirdetésben is feltűnik, mint a leendő munkaerő kívánatos tulajdonsága.

Ebben a hirdetésben kifejezetten olyan munkaerőt keresnek, akinek a multitaskingolás már-már a szenvedélye:

(Az álláshirdetés forrása: indeed.com)

A multitaskinggal az a gond, hogy csak az emberek töredéke képes rá, a többiek valami mást hisznek multaskingolásnak.

Úgy tűnik, nem egyszerre végzünk el több feladatot, hanem átkapcsolunk egyikről a másikra, méghozzá azért, mert magunkat jutalmazzuk vele. Agyunk szereti a dopamint, amit egy e-mail elküldésétől vagy egy poszt élesítésétől is megkap, aztán ördögi kör jön létre, ide-oda kapkodunk. A kortizol, vagyis a stresszhormon szintje is emelkedik ilyenkor, szóval aki multitaskingol, kicsit „függő” és még stresszes is. Ilyen lenne az ideális munkaerő?

Egy kutatás során autószimulátorba ültették a résztvevőket, akiknek egy hangfelvételre kellett figyelniük vezetés közben. Mindössze 2,5% volt képes maradéktalanul megfelelni mindkét feladatnak, azaz ennyien mondhatták el magukról, hogy multitaskingolnak. (Ez persze arra is rávilágít, hogy nem mindegy, mit csinálunk egy időben, pláne, ha a vezetés az egyik tevékenység.)

Vagyis a multitasking (ha létezik is) érzékeny téma. Akkor jársz el a legjobban, ha nemcsak odadobod, hanem kifejted, te mit értesz alatta.

A következő közhely látszólag elég egyértelműen hangzik, és mégsem örökérvényű igazság.

A munkát és a magánéletet szét kell választani

A munka és a magánélet egyensúlyának felbomlása, a családra jutó idő megcsappanása szinte bármely dolgozó, vállalkozó napi szintű problémája lehet.

Olyan termékek és szolgáltatások próbáltak már rá megoldást kínálni, mint a kétkártyás mobilok (egy a privát hívásoknak és egy az üzletednek), a hatékony időbeosztást tanító tréningek vagy a …sör.

A sör lenne a megoldás a munka és magánélet egyensúlyára? (A hirdetés forrása: www.vintage-adventures.com)

Igen, a sör. Íme, egy mai szemmel szinte abszurd hirdetés a Budweisertől a Mad Men korszakából, 1962-ből. A családapának egy pohár sör segít abban, hogy „a munkából hazatérve” még ingben-nyakkendőben ledobja „a napi problémákat”, és kötényes feleségével oldalán áhítattal szemlélje a „kis dolgokat”, nevezetesen játszadozó gyermekét.

Ma már tudjuk, hogy a munka és magánélet éles szétválasztására nincs szükség.

A valódi probléma a stressz, amit azért érzünk, mert mindenképp szeretnénk elkülöníteni a kettőt.

Egy amerikai kutatás során 600 középosztálybeli, kétkeresős családot figyeltek meg és arra jutottak, hogy sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak azok, akik nem húztak éles határokat a két szerep között.

Még sarkosabb vélemények szerint az egyensúly fenntartása eleve lehetetlen, kényszerűségből fakadt ötlet. A történelmi tények erre utalnak: a munka és a magánélet szétválasztásának gondolata a XIX. század végéről származik, amikor a dolgozó tömegek munkaidejét valahogy szabályozni kellett. Lényegében ebből az időből maradt ránk a munkahét fogalma is.

A határokat ideális esetben ma már mi húzzuk meg, mérlegelve céljainkat.

A Budweiser-férj a márka 2018-as, Super Bowlra készült reklámfilmjében az éjszaka közepén is felkel, hogy bemenjen a gyárba.

A könnyfakasztóan érzelmes reklámfilmmel a cég megint elővette a munka és a magánélet témáját, de egészen más megvilágításban: ezúttal nem problémaként, hanem egyfajta megoldásként.

A főhős, az egyik üzem vezetője épp ágyában pihen éjjel, amikor telefont kap, mennie kell. Elbúcsúzik félálomban lévő feleségétől, majd elindul a gyárba. Hamarosan kiderül, miről van szó: valahol természeti katasztrófa történt, és a Budweiser, ahogyan máskor is, dobozos vizet készít és küld a rászorulóknak. Szól a „Stand By Me” dallama, útnak indul a vizet szállító kamion, majd idővel a menedzserünk is hazatér, feleségével boldogan néznek egymásra.

Ha a munka és magánélet oldaláról nézzük a szituációt, egyensúlynak nyoma sincs, a néző mégis ugyanúgy cselekedne.

A hasonló célok eléréséhez nem a munkaidő betartásán át vezet az út.

Ezt mi is így gondoljuk.

„Mi jelenleg sokat dolgozunk. (…) Ám a munkaóráinkból kíméletlenül kiszedünk mindent, ami munkamímelés, üresjárat vagy önbecsapás – és az eredményt hozó munkát végezzük el. Ezt azért csináljuk így, mert szabadok vagyunk. Nem munkaidőben mérjük a teljesítményünket, hanem az elért célokban.”

A mai rohanó világ

Te is éreztél már erős késztetést arra, hogy azzal indíts egy hírlevelet vagy cikket, hogy „a mai rohanó világban”?

Sose szégyelld – de azért a jövőben próbáld ezt megállni. Ez az a klisé, ami után tényleg nehéz érdekfeszítően továbbhaladni.

Pedig bármilyen problémát fel lehet így vezetni, ami csak a célcsoportodra vonatkozik: a felgyorsult világban nem jut időnk egymásra, sem magunkra, nincs idő egészségesen főzni, eleget mozogni, átgondoltan félretenni, hatékonyan meditálni és tetszés szerint folytathatnánk. A pörgős életforma ellentéte a slow life, a lelassult élet komoly mozgalommá is vált.

A helyzet viszont az, hogy a világ nem gyorsult fel.

Mindig is ment a saját tempójában, csak tőled függ, hogyan érzékeled a múlását.

Hasonló tévhit a tartalomsokké, amelyről itt olvashatsz egy igen érdekes cikket Balázstól. Minden nagy technológiai felfedezés korában azt hitték az emberek, hogy információtúladagolás fenyegeti őket, de ez sosem volt valós veszély.

A felgyorsult élet is egyfajta illúzió.

Azt, hogy a saját életed egyre gyorsabban telik, te látod így visszatekintve, és a jövőre is ezt vetíted ki.

Az ok abban keresendő, hogy gyerekként szinte minden újdonságnak számít, amit átélünk. Egy 2005-ös német kutatás során 14–94 éveseket (tehát szinte minden korosztályt) kérdeztek arról, milyen tempójúnak tartják az életüket. Bebizonyosodott, az idősebbek úgy találják, hogy gyerekként lassabban telt az idő, ma pedig rohan.

Egy Hammond nevű brit pszichológusnő „nyaralásparadoxonnak” nevezte ezt. Egy nyaralást is hosszabbnak érzel, ha sok új élményt élhettél át. A felnőttkorod (látszólag) kevesebb izgalmat tartogató pillanatairól úgy érezheted, szinte elrepültek, ha nem töltöd meg őket érdekes történésekkel. Ahogy Ákos énekli: „Rövid az élet, ha gyorsítva éled, hát hosszabbítsd meg egy perccel.”

Van olyan közhely vagy általánosság, amit valamiért nem kedvelsz? Oszd meg kommentben, hogy együtt okuljunk belőle.