Új év, új fogadalmak. Emeld fel a kezed, ha te is megfogadtál valamit – most tegyük félre a fogyókúrát meg a cigi lerakását, inkább beszéljünk a szakmai fogadalmakról. Hatékonyabb leszel a munkaidődben, végre elkezded használni az Instagramot, videózol is majd…

…vagy épp befejezed végre azt a cikkedet, amit napok óta írsz, sőt minden héten posztolsz majd valami új tartalmat.

Egy a probléma: nehéz ám ez a fogadalmat betartani. Mi már csak tudjuk: tavaly bő 3 millió karaktert kopogtam le mindenféle Word-dokumentumok létrehozásához. Ekkora mennyiség után természetes, ha az ember egy kicsit halogat (főleg akkor, ha neked nem az írás a kenyered).

Ez nem csak szövegírók problémája: ugyanezt érzik az egyszeri és a rutinos regényírók, forgatókönyvírók, költők, bloggerek és bárki, akinek írnia kell. Jól írni nehéz, a nyüzsgő világ pedig tele van figyelemeltereléssel.

Mit csinálj, ha nincs kedved írni?

Mi vezet a halogatáshoz?

Halogatásnak azt nevezzük, amikor az elvégzendő feladatokat félretolva más – általában kevésbé fontos – dolgokkal kezd el foglalkozni az ember. Nem segít a digitalizáció és a technológiai fejlődés, mert a Facebookra mindig rá lehet nézni, hátha történt valami érdekes az elmúlt 2 percben.

Mielőtt szégyellni kezdenéd magad emiatt, azért szögezzük le: bár eltérő mértékben, de mindenki halogat. Lehet, hogy nem a munkáját, de valamit egészen biztosan (magánéleti teendők, egészséges életmód, csekkbefizetés stb.).

Ismerjük meg az ellenséget:

9 ok, amiért nem írsz

1. Olyan ez, mint a fogyókúra. Elkezdeni nehéz. Ha már benne vagy, akkor visz előre a lendület, de nekiállni piszkosul nagy munka. Az üres papírlap ugyanis demotiváló. Meg fogsz lepődni, ekkor ugyanazokat a lépéseket érdemes betartanod, mint amikor fogyókúrázol (például zárd el magadtól a kísértéseket, lásd később).
2. A tökéletes írást tűzöd ki célként magad elé. Olvasóként én örülök a legjobban, ha nem szennyet raksz elém, de ez nem azt jelenti, hogy a tökéletes, hibátlan, soha-jobb-nem-készült anyagot kell megalkotnod legelsőre. Már csak azért sem, mert ha épp nincs kedved írni, akkor azonnal ráfogod, hogy most nem is tudnál örökkévalót alkotni. Meg aztán nincs is tökéletes. Tartsd észben: nem rakétakilövésre készülsz.
3. Rosszul priorizálsz. Ha sok dolog gyűlik össze, akkor automatikusan az egyszerűbben megvalósítható (gyorsabban letudható) feladatokat veszed előre, mert ha befejezed ezeket a munkákat, sikerélményed lesz. Apró bökkenő, hogy ezzel csak eltolod egy későbbi időpontra a többit, és azt veszed észre, hogy feltornyosultak a nehezebb munkáid (és még kevésbé lesz kedved nekiállni).
4. Nem elég szigorú a határidő. Mert például ki lehet magyarázni a csúszást. „Nem olyan szigorúak, meg aztán sok a munka (de a Simpsons-maratont azért elkezdem).”
5. Nem magadnak írsz. Apróságnak tűnik, de a hobbiprojektek szinte mindig vonzóbbak, mint a munkád, hiszen a hobbiprojekt (pl. egy regény) tisztán örömforrás és nincs kényszer. A világhírű filmzeneszerző, Alan Silvestri is elmondta a saját hivatásával kapcsolatban, hogy szívesen iszogat egy finom bort valahol munka helyett.
6. Szorongás: félsz a visszajelzésektől és a kritikától, és túl nagy jelentőséget tulajdonítasz mások véleményének. Ha nincs kész valami, akkor azt nem lehet kritizálni, ugye? Ahogy Hofi mondta, amikor némán játszotta a harmónikán a Csasztuskát: „Ebből baj nem lehet.” Ide tartozik az önbizalomhiány és a hibázástól való félelem, hiszen nem érzed magad elég jónak.
7. Azt gondolod, nincs elég információ az adott feladat elvégzéséhez (és még félsz is, hogy úgyis elrontod).
8. Túlvállalás. Sok dolgot raksz be a naptáradba, így egy idő után nem tudod menedzselni a felmerülő problémákat.
9. És persze a halogatáshoz vezet maga a halogatás is, hiszen minél több dolgot tolsz magad előtt, annál nehezebb új dolgokba kezdeni. Elég csak egyszer elkezdeni, máris görgeteg magad előtt a dolgokat, majd Damoklész kardjaként lebeg a fejed felett minden elvégzendő feladat. A halogatás tehát a produktivitás első számú ellensége.

Mikre kell figyelned?

Ahogy az életben, úgy a szövegírás esetében sem létezik tökéletes. Az írás minősége egy szint fölött szubjektív – többek közt ha nincs benne nyelvtani hiba, rendben van a kohézió, megfelel a briefnek és a formátum követelményeinek (pl. tartja a karakterlimitet stb.), akkor a minősége ízléskérdés.

A halogatást csak úgy győzheted le, ha stratégiában gondolkodsz – mert egy-egy hiba kiküszöbölésével vagy rossz beidegződés megváltoztatásával még nem jutsz előre.

A lent felsorolt lépésekkel nem is az a cél, hogy mikromenedzseljük az emberi tökéletlenséget, hanem hogy hozzásegítsünk a kész cikk megvalósulásához. Írd fel a mágnestábládra: csak a végeredmény számít. Nem a halogatás legyőzése a célod, hanem az, hogy befejezd a feladatodat (jelen esetben: megírd a cikkedet).

Nézzük hát, hogy mikre érdemes figyelned.