3 öles lépésben megmutatjuk, hogyan győzheted le az oldalfaló, bő 2000 szavas cikkek iránti félelmedet: végigvezetünk a legfontosabb tennivalókon, amelyek rád várnak, ha hosszabb tartalmakat szeretnél írni.

Látni fogod, hogy neked már csak annyi a dolgod, hogy a saját tematikádat átülteted az itt kapott keretbe: mire hármat pislogsz, már élesítheted is a legújabb tartalmadat.

Van-e okod félni a hosszabb cikkektől?

Nincs.

Ez persze így túl egyszerű lenne, szóval fejtsük egy kicsit jobban ki. Szinte mindenki fél attól, hogy hosszú cikket írjon, mert „mi van akkor, ha nem olvassák el” és az egész elsüllyed a világháló tengerében. Elvégre úton-útfélén ezt halljuk: „á, az emberek nem is olvasnak”, meg kinek van erre ideje.

A szóbeszéddel szemben most foglalkozzunk inkább a tényekkel:

1. A hosszabb tartalmak jobban szerepelnek a Google rangsorában, az ahrefs pedig egy komolyabb (cirka 2 millió kulcsszavat magába foglaló) elemzés után el is készítette azt a grafikont, ami megmutatja, hogy a találati listán előrébb kerülnek a hosszabb cikkek. Persze ezek „csak 750-800” szavas anyagok (viszonyításképp a sokak által preferált 2000 karakteres cikkek általában 300 szó alatt maradnak). Nem véletlen, hogy a Backlinko kutatása is a fentebbi megállapítást támasztja alá.

(Az ahrefs adatit látod a képen)

2. A serpIQ 2012-es kutatásának eredményét már sokszor láthattátok nálunk is (ez már egyértelműen kimutatja, hogy a 2000+ szavas cikkek mekkora előnyt jelentenek):

3. A BuzzSumo szerint a hosszabb cikkeket többször osztják meg:

Bármennyire is szeretnék sokan vagy bármennyire is él egy ilyen kép az emberek fejében, a rövidebb cikkek nem hatékonyabbak és egy néhány száz szavas cikk nem feltétlenül visz előre, hiába van belőle több. A hosszabb cikk előnye ugyanis épp az, hogy több értéket tudsz adni.

A hosszabb cikkeket:

• elolvassák és szeretik őket a felhasználók (az sem baj, ha egy megfelelően tördelt cikket csak átfutnak, hiszen az elejétől a végéig történő precíz olvasásnál is fontosabb az, hogy a célszemély megkapja az üzenetet, amit küldtél neki)
• többen osztják meg
• több ember iratkozik fel belőlük
• többen fognak követni a közösségi médiában általuk

Kutatásokat és tapasztalatokat összegző ökölszabály: a 2500 szavas cikkek érik el a legtöbb organikus forgalmat és szerzik a legtöbb backlinket, emellett szakmailag hitelesebbek is.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hosszabb az minden esetben jobb, hanem azt, hogy mivel a legtöbb (konkurensed által írt) blogbejegyzés a 200 szót lövi be, ezért könnyebb kiemelkedni a mélyebb, szakmaibb tartalmakkal.

Saját példánk: egy tavaly nyáron készült szűk 2300 szavas cikkünk eredményei:

3 lépésben a végcélért

Egy hosszú (2000+ szavas) cikk megírását három nagyobb részre érdemes osztani:

• 1. lépés: a források megkeresése és feldolgozása
• 2. lépés: vázlat (outline) készítése
• 3. lépés: kiírás, véglegesítés

Miután végigmegyünk a lépéseken, látni fogod, hogy a munka nagyságrendekkel egyszerűbb így, hiszen sosem lesz előtted üres papír és mindig tudni fogod, hogy mit kell csinálnod.

Ne akard egy nap alatt befejezni a cikkedet. Érdemes a különböző lépések között inkább szünetet hagyni (akár aludni egyet az anyagra 2 fázis között), hogy másnap frissebben folytathasd a munkát. Ezáltal megszabadulhatsz attól a sokktól is, amit gyakran az okoz, hogy egyszerre kell feldolgozni egy hatalmas témát.

1. Források felkutatása, kritikája és kijegyzetelése

A jól informált író magabiztos író. A hosszú, 2000-2500 szavas cikkek alapja ugyanis a megfelelő kutatás, hiszen csak komoly, több forrásból származó információk feldolgozása és felhasználása töltheti meg objektivitással az ilyen anyagokat.

Saját tapasztalatból mondom, hogy a hosszú cikkekkel szembeni félelem addig tart, amíg ki nem listázol minimum 5 (vagy akár 10-15) forrást, majd azokhoz hozzá nem teszed az észrevételeidet. Ilyenkor már inkább az a nehéz, hogy miképp veszel vissza a lendületből, illetve hogy mit hagysz ki. Ennyi forrással és saját insighttal bőven lesz mondanivalód (így könnyebben kerülöd el a tartalmatlan fecsegést is).

A források összegyűjtése

Rendkívül kicsi az esélye annak, hogy a te szakterületedről nem született még elég (online elérhető) anyag, ezért egy jól optimalizált Google-keresés általában elég ebben a munkafázisban. Az viszont nem mindegy, hogy miképp keresel a világhálón, ezért nézzük, mire kell figyelned:

1. feladat: Írd fel magadnak, hogy mi a cikked témája, a mi esetünkben ez a cikkírás. Még csak ezután jön a téma szűkítése („hosszabb cikkek írása”), de hasznos lehet a későbbiekben, ha a tágabb értelmezésből a szűkebb felé haladsz. Mind a kettőre szűrhetsz majd a kereséskor.

2. feladat: Csinálj egy előzetes forráskutatást. Erre akkor lehet szükséged, ha bizonytalanul mozogsz az adott területen; ez még szakértőként is előfordulhat veled, ha például kíváncsi vagy arra, hogy mennyi anyagon kell átvergődnöd magad, illetve hogy ezek közül mekkora mértékben számíthatsz releváns forrásokra.

3. feladat: Jöhet a források keresése a szűkített tematika alapján. Érdemes úgy csinálni, hogy 1 találati oldalon belüli forrásokat nézel végig egyszerre, ha találsz megfelelőt, akkor annak a linkjét kimásolod. Majd haladsz a következő találati oldal felé.

4. feladat: Megnézed, hogy a különböző források mire hivatkoznak. Amire több forrás is hivatkozik, arra nagy hangsúlyt fektetsz (még akkor is, ha az nem jött ki találatként); ez lehet cikk, könyv, tanulmány, bármi.

Hogyan döntöd el, hogy mi a jó forrás? Arra figyelj, hogy nem feltétlenül az a legértékesebb anyag, ami először kijön a Google-ban. A megfelelő forrásanyag kiválasztása sajnos továbbra is a te ítélőképességeden múlik, de lentebb adunk néhány tanácsot arra, hogyan érdemes forráskritikát végezned.

Készülj fel arra, hogy rengeteg anyagon kell végigrágnod magad, és ez még csak az online források listája. Ha szükséges, akkor könyvtári forráskutatást is csinálnod kell, mindezt a fentiekhez hasonló módon. Ott bizonyos esetben a bibliográfiák segíthetnek, de akár magadat is helyzetbe hozhatod, ha a neten lekutatod előre, hogy milyen nyomtatott kiadványok és könyvek foglalkoznak a témával, így könyvtárazáskor csak azzal kell foglalkoznod, hogy a megfelelő köteteket levedd a polcról.

A források kritikája

A forráskritika nem más, mint amikor megvizsgálod, hogy az adott forrás mennyire hiteles és hasznos.

Hogyan keríthetsz erre sort? Ha megvan a forrás, akkor először is külső és belső forráskritikát alkalmazol. A külső forráskritikára ritkábban van szükség (ez azt nézi, hogy a forrás mikor, hol és miképp keletkezett; történészek életében létfontosságú). A belső a te esetedben már annál fontosabb, hiszen ez vizsgálja azt, hogy hiteles-e a forrás és releváns-e neked. Érdemes megvizsgálni, hogy az adott forrást ki írta és mikor, illetve ő milyen forrásokat használt fel a saját anyagához.

Mikor hasznos számodra a forrás? Általában akkor, ha egy adott megállapítást három másik minőségi forrás is megerősít. Ezekre figyelj: a forrás hitelt érdemlő személytől származik, nem túl régi, nem részrehajló, hibamentes, felsorolja a használt forrásokat, egyszerűen megtalálható és hivatkoznak is rá máshol.

A források kijegyzetelése

Ezután jöhet egy adott forrás értelmezése: tudod, hogy az számodra hasznos, így elkezded kijegyzetelni. Korábban már bemutattam erre egy módszert, hogy én hogyan csinálom, de most jöjjön a bővebb változata ennek:

1. Összegyűjtöm a forrásokat, majd szelektálom őket. A cél az, hogy kezelhető mennyiségű forrással dolgozzak: ami csak megismétel máshol is elhangzott információkat, azokat kikukázom.

2. Jöhet a jegyzetelés. Erre két módszer létezik: az egyik forrásalapú, a másik rendeltetési hely szerinti. Előbbi lényege, hogy egy adott forrást az elejétől a végéig kijegyzetelsz. A rendeltetési hely szerinti feldolgozásnál viszont egy előre elkészített vázlat listája szerint gyűjtöd ki a hasznos információkat; ehhez értelemszerűen be kell iktatnod egy plusz lépést, amikor egy szimpla vázlatot készítesz az addigi ismereteid alapján (erre példát később találsz). Én az utóbbit szoktam használni, mert olyan előzetes forráskutatást végzek, aminek a végére már kialakul egy rendszer a fejemben (vagyis tudom, hozzávetőlegesen miképp építem fel a cikkemet).

Bármelyik módszert is választod, érdemes firkapapírokra jegyzetelni, ezeket ugyanis könnyebb mozgatni (például egy mágnestáblán). Egy firkapapírra egy információ kerül, és ha a jegyzetelés elején nincs vázlatod, akkor sem kell megijedni, hiszen a firkapapírokat később át tudod rendezni a később elkészülő vázlatod pontjai szerint.

A források rendszerezése

Ha eddig nem volt vázlatod, akkor most már érdemes készíteni egyet, de ezt nevezzük inkább tematikus csoportosításnak. Ugyanis ekkor még nem a végleges cikk, hanem a rendelkezésre álló információk alapján gondolkodsz: tehát megvizsgálod, hogy mely információk tartoznak össze. A mi esetünkben például:

• hosszú cikk írása
• hosszú cikkhez forráskutatás
• hosszú cikk hogyan lesz érdekes
• hosszú cikk vázlatai
• hosszú cikkek statisztikái

Minden kis firkapapírnyi infó bekerül valamelyik pont alá. Amikor pedig végeztél, akkor még egyszer átnézed a tematikus csoportokat: ha valamelyik információra (firkapapírra) nincs szükséged, akkor azt törlöd.

Ennél a lépésnél azokat a csoportokat is vezesd fel, amik a te fejedben vannak (vagyis ami a te véleményed, tudásod, hozzászólásod), mert látnod kell egészében a cikk ívét.

Amikor fix, hogy melyik információt hagyod meg, akkor az egész tematikus csoportosítást átvezeted egy Word-fájlba. Ettől kezdve ebből a fájlból dolgozol (de mindig készíts biztonsági mentéseket a nagyobb munkafázisok végén).

Így készíts vázlatot a kijegyzetelt információkból

A vázlat készítése az egyik első igazán izgalmas része a munkádnak, hiszen itt már látod lelki szemeid előtt a tartalomkészítés végét, ráadásul minden múló pillanatban azt érzed, hogy egyszerűsődik és tisztul a kép. Ez pedig felemelő, amikor órákat és napokat szentelsz egy ilyen anyagra: úgy érzed, hogy egy drágakövet ásol ki a földből, amit aztá fokozatosan megtisztítasz.

A vázlatkészítés első feladata az, hogy a kijegyzetelt és rendszerezett információkat (amiket a forrásodból nyertél ki) átülteted a készülő cikked nyelvére. Vagyis fogod a fentebbi listát (hosszú cikk írása, hosszú cikk forráskutatás stb.), majd ezekből (valamint a források készítése közben felszedett tudásod segítségével) megalkotod a cikked vázlatát.

Íme egy közkedvelt formula a vázlathoz, amit bátran lehet használni vagy kiegészíteni (testre szabni):

1. A kezdés. Ahol összefoglalod, hogy miről fog szólni a cikked; tehát bevezeted a tematikát. Leírod, hogy mire helyezed a fókuszt.

2. A közös nevező. Az emberek többsége rendelkezni fog némi ismerettel a témát illetően. Ez az a pont, ahol tisztázod az alapismereteket és közös nevezőre hozod magad az olvasóval. (Más műfaj, ámde idevág: előadások során az elején gyakran azzal szerezzük meg a közös nevezőt, hogy elmondjuk, hogy miről fogunk és miről nem fogunk beszélni.)

3. Megerősítés. Amikor statisztikákkal és szakértői véleményekkel érvelsz az igazad mellett. Hogy érezze az olvasó, most valóban oda kell rád figyelnie.

4. A téma elméleti része. Kifejted a cikk témáját, vagyis az olvasód elé tárod, amit tudniuk kell.

5. A téma gyakorlati része. Sokszor van arra szükség, hogy a téma gyakorlati oldalát is megvilágítod, vagyis megmutatod, hogy az olvasók a cikkben kapott információt hogyan használhatják fel a gyakorlatban.

6. Befejezés, összefoglalás.

Egy ilyen felosztást használva egyszerűbb lesz az életed, mert tudod, hogy honnan hova kell haladnod. Ettől a receptúrától persze eltérhetsz, de a lényeg mindig ugyanaz:

• felvázolod a lényeget
• érdeklődést generálsz
• adagolsz
• gyakorlati tudást adsz

Ezután a forráskutatás során megszerzett infókat bedobálod az így kialakított részek alá. Ha kész vagy, akkor jöhet:

A piszkozat (outline) készítése

Ez az a munkafázis, amikor a meglévő vázlathoz hozzáírsz, nem törődve azzal, hogy ezt milyen minőségben teszed. Itt is az egyszerűség a lényeg, például a bevezetés szekciójához hozzákörmölöd: „itt megemlíteni, hogy ez azért hasznos, mert…”

Az a lényeg, hogy nem foglalkozol a cizellálással, csak azzal, hogy minden olyan dolgot beleírj a vázlatodba, ami a te következtetésed vagy mondanivalód. Ami te vagy a kigyűjtött információ tengerében (és amiért ez a te cikked lesz). Összekötöd a képzeletbeli pontokat, rávilágítasz dolgokra és megállapításokat teszel.

Erre azért van szükség, mert nem a kiíráskor foglalkozol ezzel, akkor ugyanis csak cizellálod az anyagot és máshol lesz a fókuszod. Akkor jó a vázlatod, ha azt tényleg csak kiírni kell (értelmes mondatokat készíteni belőle).

Mi nem számít tehát ilyenkor?

• A formátum (az a lényeg, hogy te átlásd az egészet)
• A szöveg minősége (a megfogalmazás)

Az piszkozatot előnye épp az, hogy ebben a fázisban akár struktúrát is változtathatsz, vagyis előbbre vagy későbbre hozhatsz bizonyos szekciókat.

Ha úgy érzed, nincs több dolgod a piszkozattal, akkor olvasd végig még egyszer és véglegesítsd. Ideális, ha alszol rá egyet, mielőtt továbblépsz.

A kiírás

Előkapod a vázlatot és szép lassan kiírod az izzadságos munkával készült piszkozatot: értelmes mondatokat alkotsz és láthatóvá teszed az összefüggéseket; kialakítod az alcímeket, bemásolod az idézeteket, jelzed a hivatkozások helyét. Még nem formázol, csak írsz.

Célszerű ezt úgy csinálni, hogy nem egy-egy fejezeten dolgozol addig, amíg az szerinted tökéletes nem lesz, hanem első alkalommal kiírod az anyagot az elejétől a végéig, majd félrerakod egy kicsit és később újra előveszed, hogy átolvashasd. Varázslatos dolgok történnek ilyenkor és rengeteg apróságot tudsz még így javítani, hiszen tisztább fejjel láthatod munkád gyümölcsét.

Jó tanács: legyen valaki, aki a kész anyagot még egyszer elolvassa rajtad kívül, és ő értsen valamelyest az íráshoz.

Tippek kiíráshoz

• Ne használj hosszú bekezdéseket. Minél szellősebb az anyag, annál jobb, mert így az olvasó nem ijed meg attól, hogy hosszú tartalmat lát.
• Tördeld a cikked sok bekezdésbe. Sok és rövid bekezdés legyen; nem kell minden mondatot külön venni, hanem az összefüggő mondanivalókat egyben tartva kell tagolnod.
• Törd meg a cikkedet néha egy-egy képpel. Ingyen innen tudsz letölteni például: Pixabay, Pexels (figyelj arra, hogy melyik milyen licensszel fut: olyat keress, amit cikkbe szabadon felhasználhatsz forrásmegjelöléssel). De a Google tényleg jó barátod, több tucat hasonló oldal van még ezeken kívül, illetve magában a Google-ben is kereshetsz szabadon felhasználható képanyagot. Ha white papereket és kutatásokat is használsz, akkor a grafikonokat és ábrákat jellemzően használhatod, különösképp akkor, ha logózzák őket (az anyagot készítő cég imádni fog, mert éppen a terjedés és a márkaépítés miatt készítik ezeket).
• Vigyázz az ismétlésre: van, amit nem árt megerősíteni, de ne legyél redundáns.
• A headline megalkotását a legvégére hagyd, és erre szánj minél több időt. A rossz címmel többet ártasz, mint gondolnád.

Amikor egy 2000-2500 szavas anyagot kell írniuk, sokan arra gondolnak, hogy ez legalább 7–10 oldal lesz, ami mindig azzal kezdődik, hogy egy üres papír mered vissza rájuk.

Te dobd el ezt az ijesztő képet és gondolj arra, hogy épp most adtunk neked egy háromlépéses munkafolyamatot, amit követve leegyszerűsödik a megírás. Ezeket a lépéseket követve annyira a feladatodra fogsz koncentrálni, hogy észre sem veszed, mire a teendőid végén jársz. Akkor pedig már játék befejezni a hosszú cikkedet.