Az olvasó figyelmének lekötéséhez több kiváló módszer is létezik, a storytellingen belül pedig a függő kérdés az egyik legizgalmasabb eszköz. Izgalmassága ellenére könnyű elrontani és nehéz megírni – de azért van ez a blog, hogy segítsen téged az írásban.

Hogy mi a függő kérdés és az miképp segíthet neked? Ezt mondjuk el ebben a cikkben; de jó, ha tudod, hogy az előző mondat épp az volt.

Építsd be a storytellinget a cikkeidbe

A 2017-es második Kontent-számában olvashatsz egy cikket arról, hogyan építheted be a cikkeidbe a storytellinget – 7 tippet közül az egyik maga a függő kérdés. Akkor még csupán szűk 1000 karakter szólt erről a módszerről, ezért úgy döntöttünk, hogy jobban kibontjuk azt a tudásanyagot, amit ott olvashattál.

A függő kérdés valójában egy drámaírói eszköz, ami nem az angol nyelvben használt indirect questions, hanem egy hatásvadász módszer, amelynek során az olvasó vagy néző figyelmének felkeltése és megtartása érdekében elnyújtod egy dramaturgiailag releváns kérdés megválaszolását.

Szerepe szerint továbblendíti a történetet, tehát leköti az olvasó (vagy néző) figyelmét, aki azért folytatja a tartalom fogyasztását, emrt tudni szeretné a választ. Függő kérdést a szövegírás kapcsán bárhol alkalmazhatsz, de a storytellinges pontok azok, ahol hatása a legtermészetesebb.

Általános példa: 10-ból 9 férfi nem tudja, hogy miért veszélyes a farzsebbe rakott telefon. Teljesen mindegy, hogy te a farzsebedbe rakod vagy sem, szeretnéd feloldani a példában látható információhiányt. Viszont jól látod: a függő kérdés nem azt jelenti, hogy kiteszed a kérdőjelet: a kérdés maga lehet kimondatlan is, az ugyanis a fogyasztó fejében realizálódik.

Ha kimondod, az így néz ki:

Storytellinges példa: az idézett Kontentben a lentebbi történetet vezettük fel példaként.

Péter az egyetem óta küzdött hátfájással, ami nem lehetett a véletlen műve, hiszen a nap 24 órájából 18-at ült végig tankönyvek és laptop fölé görnyedve. A férfi háta a diploma megszerzése után sem kapott kimenőt, hiszen ülőmunkája miatt kényelmetlen székekhez szögezték. Péter próbált tudomást sem venni a bajairól, és igyekezett még csak nem is gondolni a minden egyes napját megkeserítő fájdalomra.

A harmincharmadik születésnapján aztán ijesztő dolog történt [függő kérdés: de mi történt?]. A férfi ébredés után arra lett figyelmes, hogy szinte mozdulni sem tud a fájdalomtól, és hosszú percek kellettek, míg végül ki tudott kelni az ágyából. Kívülről talán mulatságosnak tűnt mindez, de Péter csak a nyilalló, egész testét görcsbe szorító fájdalomra tudott gondolni. Végül eszébe jutott valami, amiről korábban olvasott a hátfájással kapcsolatban [függő kérdés: mi jutott eszébe?]…

A függő kérdés mint írói eszköz

Egy jól megírt történet (jelenjen az meg a vásznon, papíron vagy kijelzőn) függő kérdések sorozatából áll, amelyekre mesteri módon adagolva érkeznek a válaszok. Észre sem vesszük fogyasztóként, milyen sokszor sétálunk bele ebbe a csapdába és milyen sokszor kerülünk hatása alá.

Az okosan adagolt válaszok a detektívtörténetek alapjai, felépítése röviden így történik:

1. A jól tágondolt és logikusan felépített történetet elindítod.
2. Egy ponton kérdéssel felérő csavart alkalmazol, amivel hatsz a fogyasztó érzelmeire („Na, most vajon mi lesz?”).
3. A kérdésre adott választ eltolod (vagy akár annak megválaszolását a fogyasztóra bízod, bár ezt a szövegírásban tilos alkalmazni, legfeljebb szórakoztató tartalmakban).

A módszer alapja az úgynevezett expo/pay-off módszer, amiről már mi is írtunk:

Expo és pay-off, így hívja a forgatókönyvírás, amikor exponálsz egy információt, hogy később azt lecsaphasd.

A függő kérdés nagy előnye egyúttal annak hátránya is: mivel az olvasó kíváncsiságára alapoz, ezért hatása rövidebb idejű és a válaszadást nem lehet sokáig húzni, egy idő után ugyanis ki kell elégíteni ezt kíváncsiságot, máskülönben az érdeklődés automatikusan lecsökken (irrelevánssá válik a fogyasztó szemében).

A függő kérdés célja egyértelmű, használatához persze nem árt némi tudatosság és kreativitás, de mint minden hasonló dolognak, úgy ennek az írói eszköznek is van receptje.

Tanulj a dráma mestereitől: a hook és a cliffhanger

Ahhoz, hogy ezt a receptet még jobban megértsük, nézzük meg a függő kérdések két „intézményesült” (külön létjogosultsággal és szereppel bíró) változatát, a hookot és a cliffhangert.

Hooknak a történetek kezdetén alkalmazott függő kérdést hívjuk, amivel az író berántja az olvasót.

Cliffhanger a neve a periodikus tartalmak (sorozatok) végén alkalmazott eszköznek, mellyel elérhető, hogy a fogyasztó várja a folytatást.

Mindkettő a függő kérdésekre épül és pontosan tudjuk, hogy mikor és miért alakultak ki.

A hook az MTV-generáció miatt született, amelynél már drasztikusan lecsökkent a fenntartott koncentráció időtartama. A generáció tagjai már nem olyan türelmesek, hogy kivárják egy cselekmény lassú alakulását. Azonnal izgalmat és tétet akarnak, azonnal látni akarják, mire számíthatnak a fogyasztás során. Nem szabad összekeverni a cold opennel, ami a sorozatok esetében egyfajta felvezetés és szitkomoknál inkább a hangulat megalapozása, semmint egy függő kérdés feltétele.

A cliffhanger ezzel szemben Az Ezeregyéjszaka meséihez kötődik, a történetet szerintem mind ismerjük: Sahrijár szultán korábbi felesége hűtlensége miatt minden nap elvesz egy szüzet, akit aztán a nászéjszaka után kivégeztet. Végül egy vezér lánya, Seherezádé ajánlkozik fel, aki azonban tudja a receptet, mivel maradhat életben: a nászéjszakán elmond egy mesét, csakhogy azt nem fejezi be, így kényszerítve arra a kíváncsi szultánt, hogy életben tartsa őt. Minden mese minden egyes éjszaka egy-egy cliffhangerrel zárul, a szultán ezért nem öli meg Seherezádét.

Mint dramaturgiai eszköz a cliffhanger a viktoriánus korban kapott jelentős szerepet, újjászületését pedig Charles Dickensnek köszönhetjük, aki úttörője volt a folytatásos írásnak. A „Pickwick Klub” című könyve annak teljes (egybefűzött) kiadása előtt egy havi folytatásokban megjelenő mű volt, amelynek utolsó része 40 ezer példányban kelt el. Bizonyítva a módszer helyességét és létjogát az „Ódon ritkaságok boltja” és a „Barnaby Rudge” című regényei is havi folytatásokban jelentek meg, mielőtt kiadták volna azokat könyv formájában – és Dickens mindegyiknél használta a cliffhangert.

Az írói eszköz viszont Thomas Hardy hasonlóan készülő sorozata alapján kapta a nevét, amelynek főhőse egy sziklán lógott a záró jelenetben, a feltett kérdésre pedig a szerző nem oldotta fel a választ („Na, most vajon mi lesz?”).

Mitől lesz egy függő kérdés erőteljes?

A szövegírásban (és azon belül a storytelling esetében) alkalmazott függő kérdés a hookhoz hasonlít leginkább, hiszen szerepe szerint be akarja vonni és meg akarja tartani az olvasó figyelmét.

Éppen ezért fontos, hogy a következőt megértsd: a hook (vagyis a horog) ugyanazt a szerepet játssza, mint a horgászoknál. Nem azért van, hogy halássz, hanem azért, hogy fogj és ne eressz. A függő kérdés arra készteti az olvasót, hogy megnőtt várakozással és koncentrált figyelemmel merüljön alá a cselekmény tengerében, tehát ha nincs hook vagy függő kérdés, akkor nincs kapás. Ha pedig nincs kapás, akkor nincs olvasói érdeklődés.

Amit tudnod kell a függő kérdésről:

• a függő kérdés önmagában érdektelen, csak az adott történet kontextusában van értelme (lásd fenti példánk: Péter története akkor kap értelmet, ha te egy ergonomikus irodaszéket forgalmazol, ami enyhíthet főhősünk baján)
• a függő kérdés felvezetést igényel, ezért storytelling esetében (!) csak ritkán használhatod indításként (nem storytelling elemként akár headline is lehet)
• nem önmagáért van (csak a néző figyelmének üres felkeltéséért), hanem a mondadód alátámasztását szolgálja
• nagy tétnek kell lennie, különben érdektelenné válik (lásd Péter és minden hasonló cipőben járó olvasó egészsége, szépsége, sikere stb.)
• függő kérdésből egyetlen történeten belül többet is alkalmazhatsz, ha elegánsan teszed

Egy függő kérdés azáltal lesz erőteljes, hogy valóban magában hordoz egy releváns kérdést. Íróként nemcsak elvágod a cselekményt egy ponton, de képes vagy az olvasó fejében felvetetni a kérdést: „mi lesz most?” A kérdés pedig a cselekménnyel korrelál: tudni akarod, mi lesz Péterrel, hiszen te is hasonló cipőben jársz.

Szövegírásnál is érvényes az, amit íróknak és forgatókönyvíróknak tanítanak: minél szorosabban kötődik a központi kérdéshez az adott függő kérdés, annál erősebb annak hatása.

Hogyan használhatod hatékonyan a függő kérdést?

Vagyis így csináld, ha szavaidon csüngő olvasókat szeretnél:

1. Hozz létre egy jól felépített és ok-okozati alapon haladó történetet.

Az írók többsége már azelőtt kitalálja és felépíti a történet ívét, mielőtt leírná azt. Cselekedj te is ugyanígy:

• a jó történetnek mindig van főhőse (a potenciális vásárlód)
• az érdekes főhősnek mindig van egy problémája (amire a terméked vagy szolgáltatásod biztosít megoldást)
• a jó probléma mindig érzékenyen érinti a főhőst, tehát téttel jár (ha nem oldódik meg a probléma, annak súlyos következményei lehetnek)
• olyan problémát építs fel, amelynek megoldásáért érdemes szorítani

2. A jó történetnek van eleje, közepe és vége, valamint szereplője.

Egy történet íve leegyszerűsítve elég sablonos, azt a finomságok és az adott történet sajátosságai teszik egyedivé:

• a kezdés egy alapállapot, amely nem tartalmaz problémát (vagy az a felszín alatt van még; lásd Péter derékproblémáját, ami törvényszerű volt, hogy kialakul)
• az alapállapot minden esetben megváltozik, a főhős egy számára kellemetlen (komfortzónán kívüli helyzetben) találja magát
• a főhős megküzd a problémájával (megoldásokat keres, de nem talál)
• a főhős rátalál a termékedre vagy szolgáltatásodra
• a probléma megoldódik

Az alkotói munkát érdemes a megoldás, vagyis a csattanó felől kezdeni, hiszen a megoldásból könnyebb visszavezetni a problémát és a történet kulminálódását.

Első kérdés: Milyen problémákra ad megoldást a terméked vagy szolgáltatásod? Ha több ilyen van, melyikre akarsz fókuszálni?

Második kérdés: Milyen más termékek vannak ugyanerre a problémára és azokban hogyan csalódhat a felhasználó? Vagyis miért jobb a te megoldásod az adott problémára?

Harmadik kérdés: Hogyan alakul ki az a bizonyos probléma?

Negyedik kérdés: Milyen egy átlagos felhasználód élete? Ismerned kell a saját buyer personádat, mert a főhősödet ugyanezen tulajdonságok alapján választod ki. Péter nem lehet alacsony keresetű idénymunkás, hiszen annak derékproblémáira nem az ergonomikus szék jelenti majd a megoldást.

3. Hangsúlyozd ki a történetben a főhős életére ható problémát, ami útjában áll a boldogságnak és kiegyensúlyozottságnak.

A probléma megoldása nehézségeket támaszt a fogyasztód elé. A kellő téttel rendelkező és átélhető problémát ugyanis nem egyszerű megoldani, lásd:

• egészségügyi probléma lép fel (lásd Péter)
• be kell vezetni a GDPR-t (de lehetetlennek tűnik)
• mély szakmai tudást akar a főhős (de eddig nem volt elérhető megfelelő tudásbázis)
• foghiánya van (drága az implantátum vagy nincs a páciensnek csontja)

A függő kérdés szinte mindig a problémára és annak megoldhatatlanságára épül. Pont ezért fog hatni, hiszen az olvasód épp ezért teszi majd fel a magában azt a bizonyos kérdést.

4. Próbáld meg félrevezetni egy pillanatra az olvasót.

Talán nem is kell vagy nem lehet megoldani a problémát? Például a főhős próbál tudomást sem venni az egész dologról – ezt aztán összekötheted a kifogáskezeléssel is. Mai fejjel még beleírtam volna a történetbe, hogy Péter szerint ez az egész hátfájás már az öregedés jele és sajnos nincs mit tenni.

Csakhogy a potenciális fogyasztódnak nem kell együtt élnie a problémájával, hiszen ott vagy te (és a te terméked, szolgáltatásod).

5. Fókuszálj a pontra, ahol a függő kérdést alkalmazod.

Jöhet végre az első igazán izgalmas pillanat, vagyis felteszed magadnak a kérdést: hol alkalmazhatod a függő kérdést? Legtöbbször a probléma megoldása során, de több helyen is leszúrhatsz függő kérdéseket a sztoridban. Lásd fentebb, ahol Péter történetében kettőt is elhelyeztünk.

A leggyakoribb és legjobb pillanatok:

• az alapállapot megváltozása (mi történt főhősünkkel, amikor beütött a krach)
• a termékedre vagy szolgáltatásodra történő rátalálás előtti pillanat (Péter emlékezett valamire, ami jó lehet a derékfájása ellen)
• a probléma megoldása (nem hiszed el, mi történt Péterrel az ergonomikus szék kipróbálása után…)

A kiválasztott pontnál úgy fogalmazz és úgy alakítsd a történetet, hogy az semmi esetre se adjon választ, tehát:

6. Halogasd a válasz megadását dramaturgiai kitérőkkel.

Bonyolultnak tűnik, pedig egyszerű és az egész egy hullámhoz hasonlatos (vagy a forgatókönyvírásban gyakran példaként felhozott hullámvasúthoz):

• a függő kérdéssel felfokozod az érdeklődést (hullámra fel)
• minél több izgalomfaktort bepakolsz a függő kérdés feltétele elé (ijesztő dolog történt; senki nem számított rá), vagyis maxold ki a tétet
• az olvasódat aztán nem engeded le a hullámról, vagyis megtagadod a választ

7. Varrd el a függő kérdést a megfelelő válasszal (megoldás).

A halogatás nem tarthat sokáig, hiszen a függő kérdésnek elsősorban az a szerepe, hogy a fokozza az olvasód érdeklődését. Az pedig nem fog lecsökkenni akkor, ha a következő pillanatban megadod magát a választ, mivel a várakozás miatt pozitív érzetet társít majd a tartalom fogyasztásához, így örömmel halad tovább.

A megoldás tehát nem lehet túl lassú; gyorsan meg kell adni, ne húzd az időt és menj tovább, hogy ha tart még a történeted, akkor a következő bekezdésben is alkalmazhass még egy függő kérdést.

Sok gyakorlás után automatikusan tudni fogod, hogy a történet mely pontján és milyen függő kérdést alkalmazhatsz, ezért a lényeg: gyakorolj sokat, mert a jó sztori még izgalmasabbá és érdekesebbé teszi a tartalmadat.