A szakma egyszerre imádja és megveti.

Mára fontos helye van bármilyen blogstratégiában, mégis mintha kezdenénk túladagolást kapni belőle.

Ez a listicle, vagyis a listacikk, amelyet most alaposan kielemzünk.

És nem, nem listaformátumban, mert nem leszek ennyire kiszámíthatóan sablonos.

Gonosz-e eredendően a listacikk?

A lista legnagyobb előnye az, hogy könnyen fogyasztható. Nem véletlen, hogy komplett weboldalak rendezkedtek be erre a formátumra: személyes kedvencem az amerikai Cracked humorszájt, ahol a megjelenő írásos tartalmak 80–90%-a listacikk.

Könnyen fogyasztható, hiszen nem egy 1000–2000 szavas cikknek kell az olvasónak nekifutnia.

Cracked: ahol még a listákról is listákat írnak, és tarolnak vele.

A lista elképesztően jól tagolható tartalomfogyasztás szempontjából: nem kell az alcímekkel, bucket bridge-ekkel trükköznöd, hiszen minden egyes elem magában is megállja a helyét, önállóan is érdekes.

Amiért sok újságíró nem szereti, az éppen az a tény, hogy nem is lehet más, mint vázlatos. Ha fogsz egy nagy témát, és készítesz hozzá egy 5–15 elemből álló listát, nem jut majd helyed az egyes résztémák kifejtésére, nem építheted fel úgy az írást, mint egy hagyományos cikket (nem lesz ugyanolyan íve az anyagnak).

A magam részéről az aggályokat nem látom igazoltnak.

Nem a formátum hibája az, hogy rengeteg olyan listicle-lel találkozhatunk, amelyek egy fabatkát sem érnek. Bármikor tudok olyan kétezer szavas, szakmainak nevezett cikket mutatni, amit eleve nem volt értelme megírni, mert nem tartalmaz értékes információkat a célközönség számára.

Rizsázni könnyű, listaformátumban még inkább, tehát a kontár tartalomgyárosok is felkapták. Ha nem gyártod, hanem alkotod a magad tartalmát, akkor ugyanazért nincs okod aggódni, amiért a tartalomsokk miatt sincsen: magasabb talán a belépési küszöb, de ez csak növeli a befektetett munka értékét.

Ezt a rövid előzetes eszmefuttatást David Leonhardt gondolatával szánom, aki a New York Times hasábjain kelt a formátum védelmére:

„As easy as it may be to mock listicles, they’re really no different from traditional articles, quotations, photographs, charts or statistics. They’re an extremely useful tool of expression that can be used well or used poorly.”

Lássuk tehát a gyakorlatot: hogyan alkothatsz olyan listacikkeket, amelyek nem egyszerűen sikeresek, de minőségiek is?

Milyen hosszú legyen a listád?

Ezt könnyen megválaszolhatom, ugyanis rengeteg esettanulmány áll rendelkezésre. Ezek közül is azt mutatnám be, amely a BufferApp oldalán megjelent cikkeket elemezte ki mélységében.

Gilad Lotan adatelemző, a Medium szerzője Brian Ableson és Noah Veltman módszerét felhasználva elemzett ki több mint 10 ezer listacikket, amely a BuzzFeeden megjelent (ez egyébként 3 havi termést jelent náluk).

A legfontosabb eredményeket összefoglalom neked:

• A páratlan számú elemet tartalmazó listák egyértelműen népszerűbbek.
• Ennek ellenére a legnépszerűbb szám a 10-es – ugyanakkor itt az elemzés torzított kicsit, mivel ezek a BuzzFeeden általában nagy brandek natív tartalmaiként jelennek meg. Ezt követi a 15, majd a 12 elem.
• A 20-nál több elem már nem népszerű, a 10-20 közötti hosszúságú listák viszont sokkal több egyedi látogatót vonzanak, mint a 10 alattiak.

Hogy miért szeretjük jobban a páratlan listákat?

A leghalványabb fogalmam sincsen.

Viszont megfontoltabb vagyok annál, hogy adatelemzőkkel vitatkozzak.

Biztosan vannak pszichológusok, akik felállítanának erre fél tucat elméletet, de az igazság az, hogy lövésünk sincs róla, miért szimpatikusak a páratlan számok. (Fun fact: a prímszámok ugyanakkor egyáltalán nem teljesítenek jobban.)

A Poynter még a BuzzFeed főszerkesztőjét, Ben Smith-t is megkérdezte erről 2014-ben, aki akkor annyi tudott mondani: még abban sem biztos, hogy jó helyen keresünk ok-okozati viszonyt.

A hosszról viszont tudok mondani néhány dolgot, még ha saját kútfőből is. (Az adatelemzőket akármennyire szeretem, inkább szerelmesek a módszertanba, mint a mögöttes okok keresésébe, tehát rájuk kevéssé hagyatkozhatunk.)

A 10 elemnél kevesebbet tartalmazó listák egész egyszerűen kevésbé alaposnak tűnnek. Ha fogsz egy témát, és energiát fektetsz abba, hogy összeszedj egy sor érdekességet és értékes információt, akkor 6-nál megállni olyan, mintha félúton elunnád.

Nem azt mondom, hogy tényleg így van ez: írtam én már négyelemes listicle-t, amiben szívem-lelkem benne volt és bármikor büszkén vállalom.

Az olvasó azonban máshogy láthatja: ha túl kevés elem van a listán, kevésnek láthatja, úgy gondolja majd, hogy a benne foglalt információ, érték is kevés.

A túl sok pedig egyszerűen, nos, túl sok. Tegyük fel, hogy egy 20 elemes listát akarunk írni, és minden egyes elemre csak 30 szót, egy átlagos bekezdésnyit szánunk. Objektíve nem lesz még hosszú a cikked, de túl soknak érződik, ami hiba.

A listacikkeket könnyebb vizualizálni: az olvasó elképzeli, hány ponton kell átverekednie magát, és könnyen elbátortalanodik, hiszen túl soknak érzékeli a tartalmat. Gondolj bele: te egy 13 vagy 21 elemet tartalmazó listára kattintanál inkább? Pedig az iménti példánál maradva, az a 21 elem kevesebb szót tartalmazott volna, mint jelen cikk eddig a pontig.

A listacikkek sikerét egyébként komolyabban is vizsgálták már: a Journal of Consumer Research szaklapban megjelent The Top-Ten Effect: Consumers’ Subjective Categorization of Ranked Lists tanulmány szerint egész egyszerűen azért imádjuk őket, mert az emberi agy imád kategorizálni és különbségeket keresni a felállított kategóriák között.

Érdekes, hogy e kutatás szerint agyunk jobban szereti a nullára végződő számú elemeket: a 10, 20 elem barátságosabb, mint a 7, 11 vagy 19. Maradtak tehát még ellentmondások.

A listákat  a tévében halhatatlanná tévő David Letterman is a 10-re esküdött.

Egyszerűbb-e listát írni, mint 1000 szavas szakcikket?

Az újságírók véleménye ütközik e kérdésben, és meg is értem, miért. Egyesek szerint balgaság azt képzelni, hogy miközben egy pár ezer karakteres „cikk” minőségi tartalom lehet, egy listicle csak könnyű kontármunkát jelent.

Megint mások úgy gondolják, a formátum miatt könnyű megírni egy ilyen cikket, hiszen egyszerűen fel kell tölteni tartalommal a lista elmeit.

Könnyen lehet, hogy egy személyes beszélgetés során a második vélemény képviselőivel megetetném 11 eszköz, amivel megkönnyítem neked a blogolást című cikkem kinyomtatott példányát, amibe legalább 5-6 munkaórát fektettem. [Tehát van még hova fejlődni. Noted. – Balázs]

Elmondom a tapasztalatomat: ha minőségi tartalmat, és nem szemetet akarsz gyártani, egyáltalán nem egyszerűbb listacikket írni, viszont kifizetődőbb lehet.

A közönséged imádja majd őket, ami nem azt jelenti, hogy ezt vagy azt kell választanod.

A lista elemeit később feldolgozhatod hosszú, részletes cikkekben, amelyeket vissza is linkelhetsz a cikkbe, így több olvasót szerezve ezeknek.

Ha minőségi listát akarsz összeállítani, eleve a szelektálás sok időt vesz igénybe. A blogolási eszközöket tárgyaló cikkhez sok tucat szolgáltatást próbáltam ki (azóta is kapom a hírleveleket a legtöbbtől…), és a legtöbbet gyorsan elvetettem. Olyasmit kerestem ugyanis, ami nemcsak profi, de jól használható a magyar piacon is.

A megírásban pedig nem lehetsz lusta: nem dobhatod be egyszerűen az elemeket, hanem értéket kell adnod. Olyan információkat, amelyek kérdéseket válaszolnak meg vagy jól hasznosíthatók.

Ha rám hallgatsz, készítesz listacikkeket, de nem teszed őket központi formátummá. Inkább időről időre olyan tartalomként érdemes használnod őket, amelyekkel nagyobb számú új látogatót csábíthatsz oldalaidra, és könnyen ajánlhatsz nekik további tartalmakat általuk.

Érdekes, mert tömör

Tehát: hogyan is írd meg a listádat?

Minden egyes kiválasztott elemről a legérdekesebb információkat válaszd ki. Ne nyújtsd el az egyes elemeket: az olvasó általában épp azért kattint, mert könnyen fogyasztható tartalmat akar.

A legfontosabb információk tálalása egyszerűbb lesz, ha megkapó illusztrációkat használsz: ezekkel további információkat adhatsz át úgy, hogy ettől nem érzi majd nehezebben fogyaszthatónak az olvasó a cikket az eltérő formátum miatt. (Lásd még a témában: infografikák és sikerük, írok erről is nemsokára.)

Azt ajánlom, hogy a listádat ne szakítsd meg felesleges elemekkel (reklámokkal vagy hasonlóval), ezzel pontosan azt a gördülékeny tartalomfogyasztást akadályozod, amire az olvasó számít, vagyis csökkented a felhasználói élményt.

Úgy is lehetsz érdekes a felhasználó számára, hogy tömören fogalmazol, ehhez azonban sokat kell faragnod majd: minden elemet egyenként kell nagyszerűre csiszolnod.

Mit nyersz egy listával?

Ha egy kicsit is ügyesen terjeszted, akkor elsősorban rengeteg látogatót.

Nyersz vele egy olyan oldalt is, amelyet content guide-ként használhatsz: ha az egyes elemekről további tartalmakat készítesz, akkor a listacikked tökéletes arra, hogy egy helyre gyűjtve ajánld az új anyagokat, így a téma iránt érdeklődők továbbkattinthatnak azokra az írásokra, amelyek érdeklik őket.

Egy minőségi listával semmit sem veszítesz, viszont egyedi látogatókat, megosztásokat nyersz, mindezzel pedig a keresőoptimalizálásban is előnyt szerzel.

Ha tehát még nem írtál ilyet, kezdd el összegyűjteni az első listád elemeit: kövesd a tanácsaimat (és a tudományt), és győzd aratni a sikert.