Hogyan csinálják a profik: miképp gyűjtenek ki több tucatnyi releváns forrásanyagot, dolgozzák fel a bennük található információkat, majd építik be azokat saját blogposztjukba?

Legutóbbi podcastünkben Dani épp azt mesélte, hogy egy szakmai cikk megírásához legalább 50 anyagot elolvasott már (és akkor még nem is végzett a források felkutatásával). Aki használt akár feleekkora merítést, az pontosan tudja, hogy a források feldolgozása szövegíráskor az egyik legkomolyabb feladat.

Egy jó cikk megköveteli, hogy alaposan körbejárd a témát, ebbe pedig beletartozik, hogy a már témában publikált adatokra és véleményekre hivatkozz (alátámasztásul a te érveidként, vitatkozva velük stb.).

Mostani cikkünkben nem arról fogunk beszélni, hogy milyen formai követelményei vannak a felhasznált források idézésének. A hangsúlyt sokkal inkább arra helyezzük majd, hogy miképp találhatod meg a megfelelő forrásokat, majd azokat hogyan használhatod fel a cikkírás során.

Etikusan forrást használni?

Tartsd szem előtt, hogy plágiumot követsz el, ha az eredeti szerző jóváhagyása nélkül illesztesz be saját szövegedbe mástól származó tartalmakat.

Intézzük el a kötelezőket gyorsan: a duplikálás nem szép dolog, a Google sem szereti.  Amikor szöveget írsz, akkor előfordul, hogy a saját tudásod mellett más által készített tartalmakat is felhasználsz majd egy adott kijelentés alátámasztására. Azt, hogy honnan veszel át egy kijelentést, jelölni kell.

Nemcsak a nagyobb horderejű, de már a kisebb szövegeknél is jelezned kell, hogy az adott idézet, adat vagy állítás honnan van. Ezek megjelenítésének célja egyrészt az, hogy jelezd magát a felhasználást, másrészt az, hogy az idézés visszakereshető és azonosítható legyen.

Online szöveg esetében a források idézését legegyszerűbben a hiperhivatkozások segítségével teheted meg, vagyis egy adott szövegrésznél átkattinthatóan jelölöd, hogy azt hol találtad. Lásd a képet lentebb, hogy WordPress esetében ez miképp valósítható meg:

Tudományos műveknél minden egyes idézést jelölni kell, de egy blogposzt esetében elég lehet, ha csak az első felhasználáskor (hiper)hivatkozol, a többi adatnál meg jelzed, hogy az is az adott felmérésből (stb.) való.

Hogyan idézhetsz?

Egy forrást kétféleképpen használhatsz fel a szövegedben:

• szöveghűen
• és tartalom szerinti idézéssel.

A forráshasználat megtörténhet úgy, hogy kimásolsz részleteket (lásd szöveghű idézés), de ezt csak kivételes esetekben érdemes alkalmazni, leginkább akkor, ha szó szerint akarsz hivatkozni vagy ha információkat úgy szeretnél átadni, ahogy azt máshol láttad. Tipikus példái: statisztikai adat, megszólalások.

Amikor szöveghű idézést alkalmazol, akkor idézőjelek közé kell tenned a szóban forgó részt. Célszerű, ha 250–500 karakternél többet nem citálsz egyszerre.

Az esetek többségében másolás helyett az átvett információkat saját szakmai gondolataiddal keverve közlöd (értsd: tartalom szerint idézel), vagyis Ctrl-C + Ctrl-V helyett kiemeled és átdolgozod a lényeget. És persze jelölöd, hogy a forrás honnan származik. Csak a lényeget veszed át, amit aztán a saját mondanivalódnak megfelelően tömörítesz, és a nem releváns elemeket törlöd. Fontos: az átfogalmazással, illetve a kihagyásokkal nem másíthatod meg az eredeti szöveg értelmét.

Amikor szakmai cikket írsz, akkor az esetek többségében a tartalom szerinti idézést alkalmazod, vagyis azt, ami értelemszerűen a legnehezebb. Ha csak a Dani által említett 50 forrást nézzük, akkor is számolni kell vele, hogy:

• ezek egy része haszontalan lesz neked
• a hasznos tartalmakat viszont fel kell dolgoznod
• le kell vonnod velük belőlük a megfelelő következtetést
• azokat a saját témádnak megfelelően rendszerezned kell
• és persze meg kell írni a végleges cikket

Nem egyszerű, igaz? Adunk néhány tippet, hogy ösvényt vágjunk a forráshasználat bonyolultnak tűnő dzsungelében.

1. Kristálytiszta téma

Mielőtt hozzálátnál a források kereséséhez, tudnod kell azt, hogy mihez kutatsz anyagokat.

Mondok egy egyszerű példát: legutóbb egy szórakoztató cikket készítettünk az egyik megrendelőnknek a legnépszerűbb tévhitekről. Ez viszonylag egyszerű feladat volt, mert pontosan tudtuk, hogy mire kell figyelni:

Melyek az adott iparághoz tartozó tévhitek?

Nemcsak azt kell tudnod, miről írsz, hanem azt is, hogy milyen aspektusban teszed. Mostani cikkünk esetében én például az online források felhasználására fókuszáltam, ezért nem az érdekelt, hogy egy tudományos műben miképp dolgoznak fel offline forrásokat, és azokat hogyan tüntetik fel. Sőt az sem kapott prioritást, hogy miképp kell idézni: csak arra figyeltem, hogyan lehet forrásokat összegyűjteni és rendszerezni.

Írd fel magadnak, hogy mi a cikked témája, és tisztázd, hogy mit fogsz és mit nem fogsz vizsgálni abban. Ha ez megvan, csak akkor láthatsz hozzá a következő ponthoz:

2. Gyűjtsd össze a kulcsszavakat, ami alapján a forrásokat keresni fogod

Nem kell első körben sokat összegyűjtened, mert ez olyan lesz, mint amikor belefeledkezel a Wikipédiába. Hogy értsd, miről van szó, beszéljünk röviden egy érdekességről, az úgynevezett „Hitler Wikipedia Game”-ről, vagyis a hitleres Wiki-játékról, amelynek az a célja, hogy egy véletlenszerű szócikkből nézd meg, hogy hány kattintás után jutsz el Adolf Hitlerig.

Nos, hasonló a helyzet a források kutatásánál is. Gyűjts össze 3 kulcsszót, és garantálom, hogy az arra érkező találatokkal és az azokban talált forrásokkal le fogsz fedni egy akkora területet, amivel már dolgozhatsz.

Nem kell megijedned a forráskeresés ezen pillanatában, hiszen az első lépésből automatikusan adódni fog a következő. Szerencsére az elődeid gondoskodtak a munka dandárjáról, és valamennyire összegyűjtötték neked a források többségét. 3 kigyűjtött kulcsszó tehát elég, hiszen azok eljuttatnak a legfontosabb forrásokig.

Nézzük a tévhites példat. Mi ezeket választottuk ki első körben (természetesen az adott iparágat beleraktuk a kulcsszóba):

• tévhitek
• leggyakoribb tévhitek
• common misconceptions

Ha megérted az angol forrásokat, mindenképp használd őket, mert sokkal jobb cikket írsz, ha nem csak magyar nyelvű szövegeket használsz fel.

3. Először csak rendszerezz

Sose kezdj neki egy cikknek úgy, hogy olvastál egy vagy két forrásban valami érdekeset, te pedig már legszívesebben cikket írnál. A türelem ebben az esetben is rózsát, de inkább cikket terem.

Ha megvannak a kulcsszavak, akkor írd be az elsőt a keresőbe, majd nézd végig a találati lista első két oldalát. Kattints a releváns találatokra, és fusd végig a cikket. Jegyzetelj: én úgy szoktam, hogy egy Wordbe felírom a cikk címét és a forrást, majd minden fontos tudnivalót kigyűjtök, amit a cikkben olvastam. Nem szó szerint veszem ki a mondatokat, hanem saját gondolataimmal leírom a lényeget, megtartva persze az autentikus részeket (ha van egy szófordulat, ami fontos, akkor azért azt szó szerint idézem, és a szakszavakat sem cserélem le konyhanyelvi helyettesítőkre).

Amikor végeztél egy cikkel, nézd meg, hogy az hivatkozik-e valami másra. Ha igen, kattints, és figyelj arra, találsz-e azon az oldalon valami érdekeset. Wikipédia esetében hasznos megnézni a forrásokat az oldal alján, és azokat is célszerű átfutni, mert gyakran plusz (hasznos) dolgokat találhatsz ott.

Az angol Wikipédia-szócikkek rengeteg forrást tartalmaznak

Egyes esetekben 10 forrás is elég, máskor 50 is kevés. Ezt a témán és a te alaposságodon múlik, minden eset más és más.

4. Fókuszáld a források tartalmát

Forgatókönyvírók azt mondják: fókuszáld a drámát. A sallang nem számít.

Ugyanezt mondjuk most neked a forráshasználatnál. Egy példa korábbi cikkünkből (egészen pontosan a videomarketinges videónkból), hogy értsd, mire gondolok:

Szerinted miért fogják a videódat megnézni? Azért, mert értéket adsz. Lehet, hogy kiváló értékesítő vagy, de 10 másodperc alatt lepattannak a nézőid, ha csak erre fókuszálsz a videódban.

Mindig a történet felől közelítsd meg a dolgot, és add meg azt a nézőidnek, amire vágynak. Ha személyi edző vagy, akkor az emberek nem feltétlenül azért találnak meg téged, mert személyi edzőt keresnek. Nagyobb az esélye, hogy csak beírták a Google-be: „fogyás 10 hét alatt” (és te jöttél ki). Ha ez így van, akkor nagy eséllyel nem abban gondolkodnak (még), hogy személyi edzőt keresnek, csupán felismerték a problémájukat.

Mutasd meg nekik, hogy te tudod a választ (és megadhatod). Ne feledd, az emberek többsége a kapott válasz ellenére sem tudja majd megoldani a saját problémáját. A többség nem fog az otthoni tornától lefogyni (el sem kezdi), nem tudja beszerelni az autójába az alkatrészboltban megvásárolt dobféket, nem fog narancsot termelni, hogy narancsléje legyen, és nem fog kőműves tutorialokat nézni a YouTube-on, hogy olcsóbban szigetelhesse a családi házát. (Aki meg mégis, az eleve nem volt potenciális vásárlód.)

Mi az, amit ebből ki kell mazsoláznod? Azt, hogy „a történet van a középpontban, nem az eladás”.

Ez az, amit felírsz magadnak. Az idézett szövegből nem többet, mert most csak ez a lényeg. Amikor pedig sok ilyen információmorzsa összegyűlik, akkor jöhet a következő lépés.

5. Ellenőrizd a forrásokat

Csak a megbízható forrás a jó forrás.

Nem véletlenül mondják, hogy több forrásból kell dolgozni, hiszen így ellenőrizheted a különböző források hitelességét. Ha ugyanis nem értesz valamihez (vagy csak hiányosak az ismereteid), akkor nem tudhatod, hogy melyik állítás igaz és melyik nem, ezért:

• fel kell ismerned azokat az oldalakat, amelyek megfelelő forrásként szolgálhatnak
• és több forrásból is meg kell erősítened egy-egy tényt

Ez azt jelenti, hogy általában azt az információt célszerű felhasználni, amit 2-3 egymástól független és megbízható forrás is megerősít. Idővel és egy kis rutinnal persze tudni fogod, hogy melyek azok az oldalak, amelyek garantálnak egyfajta minőséget. Ha például mi olvasunk valamit a HubSpoton vagy Neil Pateltől, akkor azért ritkán kételkedünk. Érdemes neked is utánajárnod, hogy adott iparágadnak vagy témának mely oldalak a szakértői.

A tudományos cikkekkel különösen óvatosan bánj: nem elég, hogy a kivonatát elolvasod, majd az alátámasztandó állításod megerősítettnek érzed. Mélyebben bele kell ásnod magad abba, hogy az adott területen hogyan építenek fel egy megbízható kutatást, az eredményeket pedig hogyan kell kiértékelned.

Az eddigi folyamatok valahogy így néznek ki:

1. Gyűjtsd ki a megfelelő forrásokat (az is lehet, hogy kimásolod a linkeket, és csak később olvasod el).
2. Jegyzeteld ki a lényeget (fókuszálj).
3. Ellenőrizd a forrásokat és azok tartalmát.
4. Rendszerezd azokat az információkat, amelyeket több forrás is említ.

6. Fésüld össze az információmorzsákat

Amikor megvagy a kigyűjtött források átolvasásával, és kijegyzetelted a szükséges információmorzsákat, akkor jöhet a cikk alapjának összedolgozása.

Ez már izgalmasabb, és ekkor lép be először a kreatív írói véna, hiszen a források tartalmának ismeretében ilyenkor már kialakul benned egy kép, hogy miképp is építheted fel a cikkedet. Néha át sem kell olvasni azt a piszkozatot, amit gyűjtéseket tartalmazza, máskor segít, ha átfutod a listádat, de általában ezen a ponton már mindenki fel tud építeni egy ívet.

A tévhites anyag esetében úgy gondoltuk, ezek lesznek a támpontok:

• Bevezetés (a tévhitek szerepe)
• A tévhitek története
• X darab tévhit, ami ma is él az emberekben
• Miért kell megismerni a tévhiteket? (Azért, mert a tudatlansággal szemben a tudás az áldás)

Ha pedig elkészül a cikk szerkezete, akkor csak annyi a dolgod, hogy az információmorzsákat szépen berakod a megfelelő pontok alá.

7. Építkezz

Mindegyik információmorzsa a helyére került? Jöhet az építkezés első fázisa, amikor még nem foglalkozol semmivel, csak azzal, hogy újra felépíted a kigyűjtött információk tartalmát. Mintegy hagymahéjszerűen: egyre több és több dolgot teszel hozzájuk.

Egy félmondatnyi száraz tényhez hozzárakod a saját példáidat, majd mondatokat formálsz, és haladsz egy posztnak kinéző formátum felé.

Egy példa:

1. Lényeg: „a történet van a középpontban, nem az eladás”
2. Bővítés: A történet van a központban, nem az eladás, amit bizonyít az egyik ügyfélmunkánk is, amikor egy biztosító videójában nem szárazan elmondtuk a tényeket, hanem egy kitalált főhős életén keresztül mutattunk be egy balesetet és annak következményeit.
3. Újabb bővítés: hozzáteszünk ehhez egy külföldi forrást, ami statisztikát tartalmaz. (Nem öncélúan halmozzuk a számokat: a források célja, hogy a bemutatott pontunkat alátámassza.)
4. Harmadik bővítés: beteszünk egy más által készített videót, ami szerintünk rossz példa.
5. Negyedik példa: egy esettanulmánnyal is alátámasztjuk a lényeget.

Az építkezés második fázisában kiírod a véglegesnek szánt szöveget, a harmadikban pedig lektorálsz, hogy a szöveged elérje a publikálható minőséget.

Tartsd be ezt a 3 szabályt:

1. Mindig több forrásból dolgozz, és fókuszáld az idézett rész, majd egészítsd ki azt a saját gondolataiddal.
2. Ne másolj.
3. Mindig jelöld, ha egy forrást használsz: a forráshivatkotás megvéd, és a forráshivatkozás a barátod.

Amennyiben így dolgozol, könnyebbé válik a források felkutatása és felhasználása, és organikusabban építheted be azokat blogposztjaidba.

Minél többször csinálod így, annál gyakorlottabb leszel egy idő után. Néhány blogposzt megírását követően a forráshasználat már nem unalmas és száraz, hanem izgalmas része lesz a munkádnak. A forrásokra, adatok, idézetek a cikkedet beágyazzák abba a hatalmas közös tudáskincsbe, amelyet az emberiség fölhalmozott – no és az állításaidat is hitelesebbé teszik.