Szinte mindenki videózni akar, és szinte mindenki attól fél, hogy nem fogja tudni uralni a mozgóképes tartalmakkal együtt jelentkező extraköltségeket. Mert videózni drága, nem?

Nem! A videózással kapcsolatos egyik legnagyobb tévhit az, hogy az eredendően pénzigényes hobbi, illetve bele sem tudsz fogni, mert arra csak a szakmabeliek képesek. Egy profi stáb és szakértő asszisztencia tényleg elvihet egy kisebb vagyont, de ezekre nem mindenkinek van szüksége. Nagy valószínűséggel te is ebbe a halmazba tartozol, főleg akkor, ha még csak gondolkodsz azon, hogy videózni is kellene.

Ez a cikk arra a kérdésre ad választ, hogy mi van akkor, ha külső segítség nélkül szeretnél videót gyártani. Nézzük, hogyan tudod befolyásolni ezeknek a videóknak a költségvetését és hol tudsz spórolni.

Hogyan határozod meg alkotóként egy videó költségvetését?

A legegyszerűbb költségvetést befolyásoló döntés az, ha nem csinálsz semmit.

Lépjünk ezen túl és közelítsük meg a problémát onnan, hogy a tevékenységet előbb-utóbb el kell végezned. Tehát videóznod kell, aminek gyártásakor két dologra célszerű figyelned:

• a tartalomra
• és a formára

A tartalom egyértelmű: az, amit kommunikálsz; a formától sem kell megijedni: az, ahogyan kommunikálsz. Beszélhetsz a videóban arról, hogy miért olyan fontos a kényelmes irodaszék (tartalom), és ezt megteheted úgy is, hogy csak téged vesz a kamera, meg úgy is, hogy vágóképekkel turbózod fel a végeredményt (forma). Közölheted a kiválasztott tartalmat interjúként, realitystílusban (lásd No Kontroll), lehetsz beszélőfejes tartalomelőállító vagy ennek ellenkezője, amikor csak a hangodat hallatod (és mondandódat releváns fotókkal és videókkal támasztod alá).

A videód tartalmának és formájának a kapcsolata meghatározza a költségvetést. Pontosabban mondva az, hogy ha nem vagy tisztában ezzel már a forgatás megkezdése előtt, mivel a bizonytalanságnak általában forintosítva is komoly (és fájó) következményei szoktak lenni. Tartsd észben, hogy a tervezés az egyetlen, amihez hozzáfoghatsz úgy, hogy gőzöd sincs az elején arról, hogy mit akarsz.

Minden más esetben csak akkor juthatsz előre, ha az eggyel korábbi munkafolyamatot (lásd következő pont) átrágtad ésvagy lezártad.

A videógyártás 5 legfontosabb fázisa

1. Tartalom (szkript). Meg kell írni, amit meg kell írni. Ha te a spontán dolgokat szereted, akkor is célszerű tervezni és legalább végiggondolni, hogy mit és hogyan szeretnél elmondani a követőidnek.
2. Előkészítés. A forgatókönyv (vagy ötlet) alapján végrehajtott preprodukciós munkafolyamatok. Bármilyen szervezés: telefonálás, levelezés, helyszín és eszközök lefoglalása, szállítás leszervezése, tárgyalások, könyörgések.
3. Forgatás.
4. Utómunka. Hang és kép vágása, a kész videó véglegesítése (zene, effektek, feliratok).
5. Terjesztés. Vagyis az ok, amiért a videó elkészült. Ez +1 is lehet, de én szeretem kiemelni a fontosságát, mivel sokan csak az 1–4. pontig vizsgálják a videógyártás költségeit, márpedig megfelelő terjesztés nélkül értelmetlen a teljes folyamat. Ha egy forintot sem szánsz a hirdetésre, csak LinkedInen és Facebookon osztogatod az anyagot, akkor is jelentkezik költséged, mégpedig a munkaidőd forintosításával.

A második alapvetés ezért az, hogy a költségvetést azzal is meghatározod, ha a fenti munkafolyamatokat uralni tudod. Nincs preprodukció forgatókönyv nélkül, nem forgatsz előkészítés nélkül és nem kezded el az utómunkát a nyersanyagok 100 százalékának ismerete nélkül.

Egy videó esetében a költségvetés legfontosabb elemei a következők. Biflázd be őket, írd fel, számolj mindig velük!

• Forgatókönyv (és stratégia). Elkészítésük, kitalálásuk, megírásuk.
• A gyártásvezetés. A preprodukció, a forgatás és az utómunka leszervezéséért felelős személyek és az ide tartozó költségek. A munka során szinte az egész gyártási folyamatot felügyeli az, aki ezért felel (a forgatókönyvet és a terjesztést leszámítva).
• Rendező. Az a kreatív személy, aki megvalósítja a forgatókönyvben foglaltakat (kvázi átülteti a leírt szavakat a képek nyelvére).
• Operatőr ésvagy kameracsapat. Azok, akik felveszik a képi tartalmat.
• Kameratechnika (kamera, állvány, kameramozgatás). Azok az eszközök, amivel és ahogyan felveszed a képi tartalmat.
• Világítás (lámpák). Sokat javíthatsz a minőségen a megfelelő fényekkel.
• Szereplők, statiszták. Azok, akik által megvalósítod a képen a forgatókönyv tartalmát. Például elmondják a szöveget, eljátsszák a szerepeket.
• Helyszín. Ahol a képi tartalom megvalósul.
• Kellékek. Bármi, amire a képi tartalom megvalósításához szüksége lehet a szereplőknek. Például az a bizonyos irodaszék, ha azt akarod bemutatni, hogy milyen kényelmes; és persze egy íróasztal laptoppal, ami előtt dolgozik a főszereplő.
• Smink, fodrász. Pattanás nélkül, elegáns hajjal.
• Hang (+hangmérnök). Mert nemcsak a képi tartalom számít, hanem az ahhoz társuló audió is. Profi forgatáson ezért hangmérnök felel.
• Vágás. A nyersanyagok (kép és hang) összefésülése egységes egésszé a kitalált koncepció alapján (ideális esetben látványeffektek is vannak, minimum szép feliratok).
• A felhasznált zene előállítása vagy megvásárlása.
• Egyéb költségek. Áram, catering, szállítás, asszisztencia, telefonköltség.

Egy videó gyártásának költségvetését úgy tudod uralni, ha a lehető legtöbb tételt összevonod, kihúzod vagy átveszed. Leegyszerűsítve: ha tudod, mire van és mire nincs szükséged részint azért, mert a késztermék minősége nem igényli annak jelenlétét, részint azért, mert te meg tudod csinálni az adott feladatot. És ezekre akkor fogod tudni a választ, ha pontosan tisztában vagy azzal, hogy mit és hogyan szeretnél forgatni.

Nézzük konkrétan, hogyan tudod az egyes pontokkal csökkenteni vagy növelni a videód költségeit.

1. A forgatókönyv

Általános szabály, hogy rossz forgatókönyvből nem lehet jó anyagot készíteni. Ha valamit leírsz, akkor azt meg kell valósítani, a megvalósítás pedig minden esetben pénzbe kerül.

Ügyelj arra, hogy nemcsak azzal uralod a költségvetést, hogy mindent alaposan átgondolsz és leírsz (így a helyszínen csak megvalósítanod kell, nem pedig gondolkodnod), hanem azzal is, hogy konkrétan mit írsz le.

A szkript előállítójaként ugyanis folyamatosan döntéseket hozol…

…és ha ezt a feladatot kiosztod valakinek, akkor sem tűnik el varázssuhintásra a felelősséged. Ergo világos utasításokat kell adnod a forgatókönyvírónak, neked kell először letisztáznod az alapokat. Egy profi forgatókönyvíró attól a pillanattól kezdve pontosan tudja, hogyan maradhat adott költséghatárokon belül.

Szomorú példa. Egy fiktív megrendelés célja az, hogy készüljön videó egy olyan termékről, ami egy adott egészségügyi problémát old meg (például gyomorbántalmakat). A szkript megírásához kapott információ mindössze annyi, hogy az tartalmazza a 3 legfontosabb tünetet és azok megoldását (a termék enyhíti a gyomorbántalmakat). Utasítás: legyen a forgatókönyvíró kreatív, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.

A forgatókönyv kifejezetten jól sikerül, az író ügyesen dolgozott, de a tervezéskor kiderül, hogy a megrendelő nem forgatott videót akar. Neki elég, ha csak ingyenes fotókat leszedünk valahonnan és azok alá szöveget rakunk. Mondani sem kell, hogy egy ilyen videó megírásához másképp kell hozzáállni és az átadni kívánt üzenetet is másképp kell megfogalmazni.

Hogyan tudsz a forgatókönyvnél spórolni? 

Leginkább úgy, ha te írod meg a szkriptet:

• egy kapcsolódó cikkünk segít,
• az überjó videós csekklistánkkal is dolgozhatsz
• az adaptációs tudásbázisunk segít cikkeket videóvá mutálni

Ha mindenképpen ki kell osztanod a feladatot, akkor alaposan gondold végig vagy beszéld át az igényeket az íróval. Ha rossz instrukciókat adsz, akkor vagy nem fogod felhasználni a kifizetett szkriptet, vagy fizetned kell az újraírásért.

2. A gyártásszervezés és a tömbösített forgatás

Ideális esetben a gyártás szervezéséért és a kreatív döntésekért külön ember felel, de az ideális eset megvalósítása extra költségekkel jár, tehát lehet, hogy el kell tekinteni tőle. Bizonyos költségvetés felett és bizonyos forgatási volumen esetében nem árt, ha külön gyártásvezetőt alkalmazol, de erre sincs mindig szükséged.

Mire kell figyelned, ha te veszed át a gyártásszervezést? A legfontosabb feladatod az, hogy minden szükséges eszköz és ember az előre meghatározott időben és az előre leegyezetett helyen legyen. Ha pedig ott vagytok és forgattok, akkor a munka az előre leegyeztetett ütemben haladhasson.

Vegyünk egy példaforgatást, ami egy külföldről Magyarországra érkező páciens útját mutatja be: reggel 8 és este 6 között forgatsz több helyszínen (reptér, szálloda, plasztikai sebészet), ehhez 4 színészre van szükséged (Férj és feleség, 1 plasztikai sebész, 1 pácienskonzulens). Az ütemterv így is kinézhet:

• 8.00: Találkozó megbeszélt helyen, indulás reptérre
• 9.00–11.00: Reptéri forgatás
• 11.00–11.45: Utazás vissza a reptérről
• 12.00–14.00: Szállodai forgatás
• 14.30–18.00: Forgatás plasztikai sebészeten

A gyártásszervezés feladata ebben az esetben még az, hogy legyen forgatási engedély a reptéren (fogadok, nem is gondoltál rá); legyen mivel utazni a helyszínek között; legyen elég idő az átállásokhoz (a helyszínek egymástól távol vannak; a legnagyobb távolságra a reptér van); tudja a partnerszálloda, mikor érkezik a csapat; tudják a szereplők, mikor kinek hol kell lennie (a plasztikai sebész például csak 14.30-ra érkezik), illetve milyen kellékekre hol és mikor van szükség (játszó autó, laptop, bőrönd, spéci orvosi ruha).

Ha a videó költségvetése nem teszi lehetővé vagy szimplán annak végcélja nem igényli, akkor bátran megírhatod te a szkriptet és a gyártást is szervezheted te: utóbbihoz leginkább józan észre van szükséged, a gyakorlatot pedig a mind nagyobb és nagyobb projektek esetén szerzed meg.

Hogyan tudsz a szervezésen spórolni?

Például azzal, ha az előkészítés során mindent alaposan átgondolsz, valamint tömbösíteni próbálod a forgatást.

A kellékek többségét te szerzed be (például magadtól: bőrönd, laptop, telefon mindenkinek van) és számba veszed a rendelkezésre álló erőforrásokat, majd azokhoz igazítasz. Ezt egy létező módszertan alapján optimalizált filmtervfejlesztésnek hívjuk; ha például tudod, hogy van egy elhagyott laktanya valahol, akkor oda szervezed az egyik felvételt, mert jól néz ki.

A videóban hallott zümmögés volt a meglepetés (autós találkozó volt a háttérben). Ha külön alkalmazol gyártásvezetőt, az valószínűleg ügyel arra, hogy ne legyen a háttérben ilyen zaj és a forgatás zökkenőmentes legyen. De visszautalnék egy korábbi mondatomra: ha a végcél nem igényli, akkor ezért ne költs feleslegesen.

Tömbösített forgatás és a koncentrált gyártási költségek

A tömbösített forgatás azt jelenti, hogy nem 1 darab videót készítesz (hiába is tűnik az olcsóbbnak), hanem igyekszel a költségvetési elemek csoportosításával a fajlagos költségeket csökkenteni. Például tudod, hogy szeretnél néhány izgi tartalmat, ami leginkább Zoli fenti videójához hasonlít, de ezt nem elosztva akarod forgatni, hanem egyetlen napra csoportosítva veszed fel az összeset. Magad mellé csábítasz valakit, aki kameráz, kigyűjtöd előre a témákat és a lehetséges helyszíneket, majd végighaknizzátok együtt a napot. Aztán jöhet a vágás, az már akár elosztva a megjelenés (premier) ismeretében.

Vannak ugyanis olyan tételeket, amelyek 1 és 10 videó esetén is ugyanannyiba kerülnek, ha egy és ugyanazon forgatási napra esnek. Például a stáb, a szereplők száma és minősége, valamint a felhasznált technika: a legtöbb esetben ugyanis napi díjat fizetsz, sokszor az is mindegy, hogy 5 órát vagy 10-et forgatsz. Ilyenkor pedig miért ne lehetne 1-2 téma helyett 5–10 darabot összegyűjteni és azokat egyszerre felvenni, ha már kifizeted egy napra az operatőrt, a sminkest és a kameratechnikát?

3. Rendező, operatőr, kamera

Mit csinál a filmrendező? Az ő feladata a készülő mozgókép művészeti és drámai aspektusának irányítása. A fenti példánál maradva: mit és hogyan lássunk a reptéren (szereplők érkezése, szereplők találkozása a pácienskonzulenssel, mindezt milyen képkivágatban), hogyan viselkedjenek a szereplők (mennyire legyen boldog a pácienst alakító szereplő a kezelés végén), hány felvétel készüljön adott helyszínen adott beállításból.

Mit csinál az operatőr? Ő készíti a film képi felvételeit. Kvázi fényképezi azt (innen ered az angol kifejezés a vezető operatőrre: director of photography, vagyis DOP).

Kamera és kameratechnika: az, amivel és ahogyan felvesszük az adott jelenetet. Ma már telefonnal is forgathatsz, de ne felejts el állványt vagy stabilizátort használni.

A rendezés és a forgatókönyvírás olyan feladatok, amelyek megfelelő affinitás és kisebb forgatás esetén átvállalhatók, de ha biztosra akarsz menni, viszont nem nagy a büdzsé, akkor bátran keress fiatalokat, mert wannabe rendezőkből sosincs hiány. Külön előny, hogy könnyű leellenőrizni a képességüket és tehetségüket, hiszen manapság nagyságrendekkel könnyebb videót készíteni. Ha nem küldenek neked elég YouTube- vagy Vimeo-linket, akkor gyanakodj.

Az operatőrök egyik nagy előnye az, hogy nemcsak a kamerát és a kameratechnikát hozzák, de kisebb forgatásokon a hangért is felelnek. Kiváltható a jelenlétük (a plánok és egyéb alapok ismeretében te is tarthatod a mobilodat vagy a videó készítésére alkalmas fényképezőgépedet), de az ő tudásuk nemcsak abból áll, hogy elolvasták egyszer Szabó Gábor Filmes könyvét. Ha a rendezőt le is spórolja az ember, az operatőrrel igyekezzen jól bánni, mert az ő vizuális látásmódja sokat segíthet és helyzeti előnyhöz juttathat.

Hogyan tudsz a rendezésen és felvételeken spórolni?

• Az írás mellett a rendezést is te vállalod be.
• A forgatáshoz viszont operatőr segítségét és eszközeit kéred, és ő gondoskodik a hangról és a világításról is

4. Helyszín

Avagy hol forgatsz, és ez lehet szinte bármilyen helyszín.

A lényeg minden esetben az, hogy azt időben le kell szervezned (engedélyt kell kérni), és hogy pontosan tudnod kell a költségvonzatokat. Szép dolog egy erdőben forgatni, de oda ki is kell települni; jól néz ki az elhagyott laktanya, de ott háttérzaj is lehet; gyönyörű a patinás étterem, de a vendégeket nem küldik ki a háttérből (fogászatnál például a páciensek szoktak bezavarni, az élet ugyanis nem mindig áll meg azért, mert egy cég reklámfilmet forgat).

A legnagyobb problémát általában nem is az engedélyek szokták jelenteni, hanem az, hogy nagyobb stáb esetében mindenki ráér-e a kijelölt időpontban (van, ahol nem lehet ám akármikor forgatni, erről Antal Nimród tudna mesélni a Kontroll kapcsán).

Hogyan tudsz spórolni a helyszínen?

Úgy, hogy olyan helyen forgatsz, amit te uralsz (te bérled, te irodád, te lakásod, te kerted) vagy barterban meg tudod szerezni (és jó a kapcsolat). Első körben nem kell a Gundelba vagy az Opera halljába menned.

5. Szereplők

Szép dolog, ha az ember mindent maga akar megcsinálni, de az összes feladatot nem tudod átvállalni.

Ha mégis megpróbálod, azzal hiába uralod a költségvetést, befolyásolod a végeredményt. Nem lehetsz rendező, operatőr, gyártást szervező és szereplő egy személyben, segítségre mindig szükséged lesz. Ha ezt a segítséget színésztől várod, akkor általában castingügynökségre van szükséged, aki segít őket leszervezni. Ezt csak akkor tudod megspórolni, ha te kezdesz el kutakodni, például ismerőseid körében.

Fontos: a szereplők napi díjért jönnek, és a költséget meghatározza a terjesztés (tévés reklám vagy online anyag?).

6. Felhasznált technika

Mítosz, hogy nem használhatod az okostelefonod, illetve drága világításra, mikrofonokra és egyéb felszerelésekre van szükséged.

Induláskor a lehető legegyszerűbb technika is elég, és csak arra ügyelj, hogy:

• mindig legyen elég természetes fény
• mindig legyen jó minőségű a kép (FullHD, de erre a korszerű okostelefonok képesek)
• mindig legyen jó a hang (mikroport bérlése 5-10 ezerből megvan, viszont a korszerű okostelefonokkal ezen a téren sincs baj)

Ahogy haladsz előre és gyártod a tartalmakat, úgy fogsz organikusan nőni (mi például elkezdtük S7-essel, amihez aztán beszereztünk egy állványt és egy Osmo stabilizátort, majd még egy S7-est, hogy két irányból vegyük ugyanazt bizonyos esetekben, már S8-at és S9-et is használunk). Ha látod a visszacsatolást és a videók eredményességét, akkor bátran növeled majd a költségvetést, idővel lesz operatőröd, aki figyel a kamerára, világításra, hangra. Az elején persze neked kell utánamenni a dolgoknak, de ne félj a kísérletezéstől, az izgalmas is lehet.

7. Utómunka és felhasznált zene

Mítosz az is, hogy nincsenek ingyenes vagy olcsó vágóprogramok, hiszen vannak. Aki igazán rutinosnak érzi magát, annak pedig nem jelenthet akadályt például egy Premiere Pro használata, ami havi előfizetéssel 25 eurótól beszerezhető. Zenét is sok helyen vehetsz olcsón (Audiojungle) vagy ingyen.

Egy vágó óradíja 2-3 ezer forinttól indul és 5-10 ezer forintig is felmehet (tudástól, terheltségtől függően), tehát minimum ezt az összeget spórolod meg akkor, ha van affinitásod és ezért te kezded el a felvett anyagokat simogatni. A zeneszerzést nehezebb behatárolni (meg kell írni, fel kell játszani), de például egy 1-1,5 perces narráció felmondása a hang és a stockzene összefésülésével 75-100 ezer forintot simán elvihet. Első körben erre sincs feltétlenül szükséged.

Maradj a jól bevált alapoknál, mielőtt feljebb lépnél egy szintet: a felvett hangot és képet tanuld meg te kezelni és járj utána, hogyan tudod ezzel összhangba hozni a szerzett zenét (egy sor YouTube-tutorial érhető el a témában).

8. Az egyebek

Jöjjenek a legfontosabbak:

• Utazás. Legyen erre forrás és idő. A-ból B-be adott költség és adott idő eljutni.
• Catering (étkezés). Nincs rosszabb az éhes stábnál. Te se szívesen dolgozol korgó gyomorral.
• Szünet. Mert pihenés nélkül romlik a teljesítmény.
• Áram. Nagyobb forgatás esetében számolni kell vele. Van-e az adott helyszínen? Ha van, odaadják-e (és ha igen, mennyiért)?
• Töltés. Lámpát, kamerát, telefont, laptopot is rendszeresen tölteni kell. Még egy okostelefon is gyorsan lemerül, ha huzamosabb ideig használod.
• Tárhely. Néha nem elég egy SD-kártya (még okostelefonok esetében sem).

Ha ezekre a tételekre odafigyelsz, akkor jelentősen csökkentheted a videók költségeit, a kiadások sem a tartalomgyártás elején, sem később nem fogják a plafont verni. Optimalizálj, tervezz, gondold végig józanul a dolgokat, majd valósítsd meg!