Van-e köze Kosztolányinak a költői tehetségtelenséghez, avagy mi kell ahhoz, hogy jó marketingszöveg-író váljék belőlünk? Ígérem, ha hosszú is, de ezen blogbejegyzés értelmessé teszi ezt a most furcsának tűnő kérdést.

Magam már több mint tíz éve írok, így tudom, hogy a webes szövegírás mennyire más, mint a könyvírás vagy a hagyományos cikkírás, újságírás. Kezdetben az online marketing hagyományos területeivel foglalkoztam, például a közösségszervezéssel, de hamar rájöttem, hogy engem a kommunikáció érdekel, ebben mozgok jól. Szeretek még vállalati blogot is írni, pedig az sokak szerint maga a kínszenvedés. Nekem könnyen megy, igaz, ehhez kellett a rutin is.

Mivel tudom, hogy a tartalommarketing is folyamatosan fejlődő terület, nagy hangsúlyt fektetek a trendek követésére és természetesen a tanulásra is. Célom, hogy ebben a blogban is majd továbbadjak néhány dolgot abból, amit megtanultam, mert már évek óta azt vallom, hogy a tudás közös kincs. Persze szerencsére sok munkánk van, de igyekszem majd videós előadások szervezésére is időt fordítani, hiszen tudom, hogy efféle cikkek elolvasására sokaknak nincs idejük. Végül is elég, ha én bújom a nemzetközi szakcikkeket, és kivonatot küldök azokról a hírlevélre feliratkozottaknak. Nekem is élvezet és az olvasónak is hasznos.

Hiszek tehát az edukációban: tanulással lehet jobbnak lenni, azonban azt is látom, hogy a tanulás nagyon drága lehet. Nemcsak időigényes, de anyagilag is megterhelő. Marketingesként nagyon sok konferencián voltam már, volt olyan online előadássorozat is, amelynek több százezer forintos belépőjegye volt. Ezek jelentős része valóban kitűnő volt, bár mindig a kapcsolatépítés miatt igazán értékes egy ilyen esemény, nem kizárólag a prezentációk miatt.

Sok pénzt költöttem e-könyvekre, tanfolyamokra és webináriumokra is, ha azt láttam, hogy az előadó érinti a szövegírást, különösen az értékesítői típusú (sales központú) marketing-szövegírást. Azt tapasztaltam azonban, hogy ezen tanfolyamok jelentős része ugyanazokból a panelekből épül, melyeket egyébként egy közepes szintű reklám-marketing képzésen is az első évben tanítanak.

Elgondolkodtam, hogy ez miért lehet. Nem arról van szó, hogy én már mindent tudok, hiszen volt idő, mikor nekem is új volt egy elmetérkép használata vagy akár az AIDA-modell. Inkább arról lehet szó, hogy van ennek a szakmának egy része, amely tanulható – s emellett egy másik is, amelyik nem.

Kosztolányi és a tehetségtelenség

A századforduló Magyarországán a középiskolai tanítás kötelező része volt a poétaoktatás. Az iskolában versfaragásra tanították a gyermekeket. Tegnap éppen a közismert genetikus, dr. Czeizel Endre előadásán jártam. A doktor említette is, hogy milyen abszurd a helyzet: ma már a tudomány szerint a költői géniusz a génekben van, tehát egy veleszületett talentum, amelynek van esélye kibontakozni. De az, aki nem hordozza magában e tehetséget, igazából sosem lehet kitűnő.

Kosztolányi Dezső édesapja, Kosztolányi Árpád idő előtt elhagyta tanári posztját. Mivel látta Pesten élő fia sikereit, úgy gondolta, akkor maga is ír majd szép verseket, hiszen ha a gyermeke képes volt rá, biztosan ő is az. Az ifjabb Kosztolányi nagyon meghökkent, mikor levelet kapott édesapja néhány zsengéjével, meg egy levéllel, hogy legyen szíves az újságoknál kijárni, hogy az ő művei is megjelenhessenek. Kosztolányi Dezső eléggé kellemetlen helyzetbe került: ilyen rossz versek mégsem jelenhetnek meg Kosztolányi név alatt, ám édesapját sem utasíthatta vissza. Végül kitűnő ötlete támadt: elmondta apjának, hogy a költők jelentős része álnéven ír, s így végül Kosztolányi Árpád versei Filáczy Árpád néven jelentek meg.

Az idősebb Kosztolányi nyilván nem tudta, hogy a költőtehetségek jelentős része jellemzően már tizenéves korában (sőt sokan már öt-hat évesen is) verseket írtak. Hasonló a helyzet a novellákkal, könyvekkel, de a cikkekkel is.

Én már gyermekkoromban is cikkeket, könyvet írtam. Tudtam, hogy ebben jó vagyok. Verseket viszont nem tudok írni. Ha most beiratkoznék egy versírás-tanfolyamra, nyilván erőltetett középszernél jobbat aligha várna tőlem valaki. Meg is mosolyogjuk a versírás-tanítás ötletét, de vajon akkor professzionális szövegírás oktatható-e?

A szövegírás egyszerűen nem drága!

Ma kaptam egy hírlevelet, melynek írója tíz-egynéhány ezer forintért hajlandó lenne nekem e-könyvet adni a szövegírásról. Szerinte ezután én turbó gyorsasággal leszek képes bármilyen szöveget megírni. Azt is írta, hogy míg egy unatkozó egyetemista 3 forintos karakteráron dolgozik, addig egy profi elkér tíz forintot is. Ezért a cikkért, amelyet most olvasol tehát 24 000–81 000 forint+áfát.

Ez egyébként nem igaz. A piacon jelenleg valóban két őrült véglet van: a teljesen vállalhatatlan (üzletileg és szakmai becsületből is) 0,2 Ft/karakter ártól kezdve a szintén túlzott és felháborító ügynökségi 13 forintos árig sok mindent láttam már. Alapvetően igaz, hogy pongyola anyagok is vásárolhatók otthon unatkozó, mellékest kereső emberektől, akik sajnos sem szakmailag, sem nyelvhelyességileg nem hozzák a minimumot sem. De azért túlzás ez az ár. Én egy ilyen hosszúságú cikket akár 6500 forintért is elkészítek, pedig ez szokatlanul hosszúra nyúlt, tudom. (Aktuális ajánlatainkat itt találod.)

Én ugyanis úgy gondolom, hogy a korrekt ár az, amiért én is szívesen dolgozom, de közben a kkv-k számára is megfizethető. Vállalkozásom beindításától fogva ez az alapelvem. Dolgozom évi hárommilliárd forintos árbevételű részvénytársaságnak is, de alapvetően a célom a kis- és középvállalkozások számára értékes és elérhető szolgáltatást adni. Elmondom, hogy az áram gyakran egyforintos karakterár alatt mozog. Ez valóban alacsonyabb annál, amit elkérhetnék, de számomra fontosabb, hogy nem drágább annál, amit tudom, hogy ki tud fizetni bárki!

Úgy látom, hogy e téren kétféle tudás van:

Van, amit nem könnyű megtanulni. Ilyen például a helyesírás, amelyért én már gimnazista korom óta rajongok. Egy időben publikáltam is a témában, s tényleg azt hittem, hogy alkalmazott nyelvész leszek. Munkatársaimtól is a kitűnő nyelvhelyességet és természetesen a publikációs szintű helyesírást várom el. Én maximalista vagyok, még nagykötőjeleket is teszek a szövegeimbe. Aki úgy ír e-bookot, hogy közben az „időről időre” kifejezés nála kötőjeles, a szememben nem hiteles.

Van, amit meg nem lehet megtanulni. És szerintem ez a kulcsgondolat! Sok emberrel dolgoztam együtt, és volt olyan, akinél óriási igyekezet ellenére sem sikerült egy szinten túljutni. Ez előfordul. Nem lehet olyat ígérni valakinek, hogy ezután jó szövegíró lesz. Azt mondhatjuk, hogy jobb lesz, mint most. Azt is, hogy van esélye könnyebben túljutnia a feladatokon. Ígérem, hogy ilyen eredményekhez sok ötletet mutatok majd, de nem fogom ígérni, hogy minden úgy megy majd, mint a karikacsapás, s pillanatok alatt professzionális marketingszöveg-író lehet bárkiből!

Nekem nem jelent veszélyt, ha átadok a tudásomból, éppen azért nem, mert szerintem senkinek sincsenek hosszú évei beletanulni mindenbe. Amikor egy cégvezető elgondolja, hány meg hány óra belefektetett energia a tanulás és egy cikk megfelelő megírása, rá fog jönni, hogy túl sok időt áldoz erre. Ha nem megy automatikusan, akkor sokba fog kerülni, mert az idő tényleg pénz. Azt a családjától, a hobbijától veszi el, vagy éppen attól, hogy a munkájával több profitot termeljen.

Ezzel szemben mögöttem és a csapatom mögött már majdnem minden van. Írtunk mi már kútfúrástól kezdve a targoncákon át az ablakszigetelésig mindenről. Ami talán meglepő: élveztük.

Mert írni élvezet!

Egyszerűen ez a titok! Akinek könnyen megy, az imád írni. Ráadásul nemcsak a grafomániánkat elégíti ki ez a munka, de nagyon sokat is tanulunk közben. Én olyan dolgokat tudtam meg az árnyékolástechnikáról vagy éppen a tetőablakokról, mint aki ebben a szakmában dolgozik, de rengeteg részterületet hozhatnék példának. Sokat tanulunk a világról is.

Az internetes tartalomfejlesztés merőben más, mint a hagyományos írás. A felhasználó és a keresőprogramok számára is optimalizált szövegekre van szükség hozzá, melyek dinamikája, eszközkészlete és ideális hossza is egészen más. Ezen belül pedig egy kifejezetten nehéz, a pszichológia motivációkutatással kapcsolatos részével sűrűn átszőtt téma a marketing-szövegírás. Trendek, tippek, szakmai paradigmák megtanulhatók, de a legtöbbet a tapasztalatból és gyakorlásból tanulunk. Ami pedig tagadhatatlan: kell egyféle elszánt őrület is ahhoz, hogy örömmel írjunk. Nevezhetnők akár tehetségnek is.