Ha csak annyi fix ügyfelünk lenne, ahányan az elmúlt 1 évben értetlenkedtek, hogy miért kérnek el az ügynökségek annyit a „facebookozásért”, Zoli egy sokkal nyugodtabb cégvezető lenne. Az aktív közösségi tartalommarketing azonban annál egy kicsit bonyolultabb, mint hogy posztolgatunk ezt-azt, hogy „legyen valami, lássák, hogy élünk”. Bevezető cikkünk után haladunk előre a megvalósult multi-platform közösségi marketing felé, cikksorozatunk 2. részében a saját posztolási segédletünkbe engedünk betekintést, majd elmélyedünk a vizuális tartalmak tengerében. Tartozom egy vallomással, de egyáltalán nem lennék meglepve, ha már te is találkoztál volna a problémával.

Amikor még nem ment olyan jól a közösségi tartalommarketing

Pár évvel ezelőtt elvállaltam egy utazási oldal Facebook-menedzsmentjét, de persze korrekt voltam, mert havertól nem kértem érte semmit, no meg akkor még tényleg csak ismerkedtem a közösségi háló üzleti célú felhasználásával. „Csajok, mellek, boldogság és tengerpart, ami belefér, de tényleg rád bízom” – szólt az „ügyfél” utasítása. Én persze a hirdetési oldal mellett elvállaltam a napi 5 poszt különös gonddal történő kihelyezését is. A haver persze heti (!) 5-öt kért, de ügyesen fölalkudtam, mit nekem munka mellett egy kis bohóckodás a Facebookon. Az első hónapban minden csupa napsütés és luxus volt, mint a képeken. Dőltek a like-ok, pörögtek a megosztások és a konverzió is alakulgatott, ehhez is értünk, hurrá. A második hónap már egy kicsit döcögősebb volt, miután ellőttem minden magától értetődő fotót és pár videót. Már kellett egy kis fantázia, hogy meglegyen a napi penzum. A harmadik hónapban már elég morcos voltam, mert mind az ihlet, mind pedig az alapanyag kifutóban volt. Bár május volt, én legfeljebb a Duna-partra akartam lemenni nézni a vizet és az elúszó dinnyehéjakat, és a hátam közepére sem kívántam a homokos tengerpartot. Júniusban előbb napi 3, majd csak napi 1 posztra futotta az erőből és a háttéranyagból, pedig biztos nem lett volna rossz, ha több tartalomra futja a nyár elején, mint márciusban. Ekkor már naponta töltöttem annyi időt a Facebookkal, ami egy részmunkaidős állásnak is jó lett volna.

Hol rontottam el?

Read More